Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Páskándi Géza: A félrevert harangok (Protesz-dráma, avagy: dokumentum a jövőből három felvonásban) (dráma)
ben a grófi kastélyba kecskét raktak, mintha cigányputri lenne, meg rohadt gyümölcsöt, gabonát tároltak, s pálinkát főztek, disznót füstöltek és megrepedt a fal — akkor nem tiltakoztak! Pedig az a kastély gyönyörű volt! Régi! Barokk! Tudja mi az, hogy barokk, Oltyán? OLTYÁN Nem tudom én, instálom. (öntudattal.) SZALÁZS Most meg ezekért a viskókért tiltakoznak! No de elég volt! Méghogy emlékezni! Mire? Mire plébános úr, talán Horthyékra, Nagy Magyarországra? Az Ezerévesre, igaz? (Kis csend.) MIHUCZ (nyel egyet a provokációra) A kultúrára, uram. Ezekben a házakban a nép emlékezete van... a kertek, a kapuk, a faragások ... SZALÁZS A szent királyaikra akarnak maguk emlékezni, a fejedelmeikre, tán még királyt is akarnak — Habsburg Ottót, mi, na, de abból nem esznek plébános, nem ám! CSÉCSEY Igen, királyunkra ... SZALÁZS (lecsap) Na ugye! CSÉCSEY Jézus Krisztus is király volt, a békesség, a szeretet királya... mi elsőként reá akarunk emlékezni. SZALÁZS Én ateista vagyok, és nem érdekel Jézus Krisztus királysága, csak akkor, ha ez a szeretet-királyság az ország, a román nemzet határait veszélyezteti! Nekem nincs bajom Krisztussal, aki szamárháton jött-ment, de ha a szamár mögül nékem Horthy tengernagy fehér lovára kacsintgatnak — akkor hétbaj lesz! Ide nem jön többé semmiféle lovastengerész! CSÉCSEY Kérem, a mi templomunk 1778-ban épült, haranglábja van, onnan ajtó vezet... SZALÁZS Mi maga, idegenvezető?! És én talán sanda vagyok ezen a tájon? Betolakodó? Jövevény? Idegen? (Elnyújtva, fojtott dühvei.) CSÉCSEY (ijedten) Dehogy, uram! Csupán azt akartam mondani, hogy ez egyike a legszebb, legritkább fatornyos templomoknak ... Timpár Aurél is elismerte ... még Skandináviában is kevés ilyen szép van ... SZALÁZS Skandinávok! Tán még ők is a rokonaik! Mint Attila, meg a sumérok! Nékem meg Burebista a dák király és Traianus, a római volt az ősöm! És ebből elég legyen! Menjenek haza és oldják meg rendesen a faluprogramot! Nyugtassák meg a híveiket, hogy szép, levegős városi házakba költöznek! A fejlődést nem lehet megállítani, urak! A világszínvonaltól a maguk kedvéért nem fogunk lemaradni... Most pedig elmehetnek! (Megmozdulnak.) MAHLER De a temetőinkkel mi lesz, uram? Ott az őseink csontja ... azt is a városra költöztetjük? SZALÁZS Mi nem égetjük hamuvá! Még azt is eltűrték, a szappanfőzőket is! MAHLER (sápadt) De a temetőinket, uram ... (Mély méltatlankodás.) SZALÁZS Először is magának ott csak egy temetője van, rabbi! MAHLER Mindeh temető mindenkié, uram. WEISS (világoshajú, inkább kerekképű ember, eddig hátrahúzódva állt, maga elé meredve) Uram, ha egyetlen vallás temetője, temploma elpusztul, ha egyetlen régi könyvet, okiratot megégethetnek — úgy minden vallás, hit elpusztulhat itt.. . Ha egy hit, egy nemzetiség pusztul és engedi a világ — nincs többé garancia. Sehol a világon, sehol semmire mindörökké! SZALÁZS (csúfolódón) Ámen! És ezt épp maguk, németek mondják! És épp maga! Háládatlan ember maga Michael Weiss! Kivájom a börtönből, és tessék! Első dolga, hogy összebeszéljen a többiekkel ... És aláírásokat gyűjtenek! Pedig én épp azt vártam joggal, hogy segítse a faluprogramot! Ha már egyszer ebben a hazában akar élni s nem a németeknél! WEISS (remeg az ajka) Sok száz éve élnek itt őseim ... Valakinek itt is maradnia kell... pedig a testvéreim fizettek volna értem ... SZALÁZS (felordít) Elhallgasson! Ne csináljon itt ellenséges propagandát! (Nagyon fenyegető.) WEISS Nem én csinálok. SZALÁZS Talán én? Kik híresztelik, hogy itt a szászokkal, svábokkal emberkereskedelem folyik! Talán mi híresztel- jük!? Meghogy a zsidót is eladjuk? MAHLER Mi nem híreszteljük, uram. Nem áll érdekünkben, hogy ezzel meg- torpantsuk azt, ami olyan, mint a végzet. Szétszóratunk, így mondja az írás. MIHUCZ És nem hazudott az Írás. f 595
