Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Konrád György: Borongások (regényrészlet)
Épp elég, ha a többiek cselekszenek, én igyekszem uralkodni magamon. A bosszan- kodás visz a politikába, nem kell újságot olvasni. Amíg ki nem tör a harmadik világháború, addig tulajdonképpen mi az, amit múlhatatlanul meg kellene tudnom az újságokból? Hogy ezek a fénytelen, koros férfiak mit mondanak és hová utaznak? Jobban érdekel, hogy a hozzámtartozók mit mondanak és hova utaznak. Amíg a sarkon nem lövöldöznek, a politika nem más, mint a sportrovat. * Az elvont szavak csapdába ejtenek, ha az egyiket használom, akkor a másik is kínálja magát. Ez a nyelv konferenciatermekbe visz, beszédemen elhatalmasodnak a normák, a van képeit kiszorítják a kell homályos fogalmai. Maradj meghatározatlan, ne azonosulj a csapatokkal. Politikai jó és rossz duális metafizikája mindenütt. Az egyik oldal természetesen jo, a másik oldal természetesen rossz. Nem könnyű kimaradni belőle. A történelemcsinálás többnyire lövöldözéssel járt eddig. A filozófusok ne akarják a világot megváltoztatni, épp elég szép tőlük, ha megértik. Képi úton átmetszeni Nyugat és Kelet határait: ez a feladat is figyelmet érdemel. Planetáris államellenes izgatás? Uraságod keleten-nyugaton mindenkit fel akar bosszantani? Uraságod nem fér a bőrébe? Ilyen kérdéseket intéz K.-hoz egy idősebb barát. Ne döngesse a falat, kedves öcsém, keményebb az öklénél. És ha nem? Akkor magára esik. * K. nem igényli a birodalom katasztrofális felbomlását, kevesli a polgárosodást, és nem kívánja semmilyen szövegét fegyvernek tekinteni. Nem gondolja, hogy ez a nép csinálhatna valami igazán különbözőt attól, amit csinál. Elég okos nép, kicsi akar lenni, de erős. Kicsik vagyunk, kisokos ország, kisügyes ország, kisember ország. Kisipari, kisvárosi, kisgazdálkodó, kispénzű, kistulajdonos, kislakásos, kisau- tós, kiskocsmás. Kis lépések, kis vágyak, kis esélyek, kis elnyomás, kis ellenzék. Ami kicsi, az megy. Ami nagy, az nem megy. Olykor nagyzolunk, de aztán megtapasztaljuk megint, hogy a kicsivel többre jutunk. Védekezünk a megrázkódtatások ellen, falusias élet józansággal meghúzódunk, mikor az országúton a csapatok vonulnak. Anekdotáinkban (ügyes szerencsétlenekről) világnézet van, méghozzá inkább cinikus, mint romantikus. A heves önpusztítás csak kiegészítője a családias együtt- karácsonyozásnak. * A legfontosabb talán az, hogy jön a nők világa. A nőknek van igazuk. Amit ők akarnak, az lehetséges, a női stratégia működik, a legtöbb jó abból jön. Bő étkezések a kertes házakban, sok családi ünnep, sok anyag, sok földközeli gondoskodás. Kevés absztrakció, szélsőség, elrugaszkodás. Matriarchátus, férjüket és fiúkat féltő családanyák okossága és ereje. A férj akkor sikeres, ha a feleségére hallgat. Megtudod tőle, hogy mikor maradj veszteg, és azt is megtudod, ha elvárja, hogy tegyél valamit. Lábatlankodsz körülötte a konyhában, biztos csípője mögül nézed a lombhullást, aztán csinálsz valamit, amitől ő is, sok év után is meglepődik. * Van mitől félnünk és van mire várakoznunk. Mintha egy érzelmes összeesküvésben ábrándjaink és rémálmaink is össze volnának kötve. Mintha terhesek lennénk önmagunknak egy titokzatos másával, akit óvatosan próbálunk kifejteni az ismeretlenségből. Gyanakvóak vagyunk és harciasak, szófogadóak és rakoncátlanok, nem vagyunk igazán kedvesek egymáshoz, de elég fontosak vagyunk egymásnak. Várakozást érzek a levegőben, finom cinkosságokat, érett öniróniák jelcseréjét. Olyanok szorítják egy kissé hosszabban egymás kezét, akikkel megesett már, hogy 581
