Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 7. szám - Konrád György: Borongások (regényrészlet)

öngyilkosságra gondoltak. Sokan akarják körülöttem újrafogalmazni önarcképüket, mások akarunk lenni, mint amivé lennünk a legkézenfekvőbb. Kiegyensúlyozatlanok vagyunk, depressziónk szembeötlően sötét. Hevesek az ingalengéseink a kétségbeesésből a bizakodásba és vissza. Néha úgy látszik, hogy nagyon is atyafiúiak a viszonyaink, függőlegesek és indulatosak.

*

Kutatási jelentést írok arról, hogy mire jutottam állapotom földerítésében. Függetlenségem lassú munkája a szemléltető anyag. Erős nem-én és erős én: kemény játszmák. Tanulmányozom az előttem járó mesterek játszmáit. A fiúnak folytatnia kell az apját, a tanulónak a tanárt, az életben maradottnak a megölteket. Szabadság: önuralom. Polgárként összehúzom magam, s megpróbálok kiterjeszkedni a papíron. Megesett már, hogy a földre vágtam magam és vertem a fejemet a padlóhoz: nem megy! Semmi sem megy. Az ember egyedül is tud lenni színpadias. A legnagyobb akadály saját korlátoltságom. A földkerekség bármely pontján a fontos kérdések ugyanazok. Szokásaink különböznek, nem a természetünk, mondta Konfúciusz.

*

Ha kilépek a kapun egy barna téglaházat pillantok meg, amelyben vendégeskedni nem rémes, de barátságtalan. Ha este fényt látok egy ablakában, derűs hallgatást kívánok ismeretlen felebarátomnak. Átmenetileg eloldozom magamat a szeretet minisztériumának a közeléből. Minden évben helyénvaló egy lelki halál és újjászületés. Délutáni kimenő a nekrológirodalomból. Aki megérezte a vándorlás siédületét, annak nehezére esik tartósan letáboroznia. Azon, hogy magyar mondatokat faragok, semmilyen életrajzi fordulat nem változtathat. Persze van úgy, hogy az ember nem kap tollat és papírt. Van úgy is, hogy már keze sincs.

*

Ha éppen muszáj, tudok harciaskodni, de utólag többnyire megállapítom, hogy nem volt muszáj. Ne» harcolj, fejezd ki magad. A kiskorú verekszik, a nagykorú politizál. A férfiak még vénségükre sem tudnak meglenni kakaskodás és csapatos- di nélkül. Én leginkább arra törekedtem, hogy ne hagyjam magam léprecsalni. Nem akarok jó lenni, nem akarok rossz lenni, megyek az utamon. A többiek így is, úgy is megítélnek. Nem vagyok megszelídíthető, nem vagyok megvásárolható. Nem vagyok kezelhető, meggyőzhető, beszervezhető. Nem vagyok ésszerű, nem vagyok közösségi, nem vagyok megváltva.

*

Ahogy szertekószáltam a világban, egyre világosabb lett, hogy itt vagyok a súlypontomon. Csak a múltamból olvashatom ki, hogy mit szerettem, bizonyára az volt a legjobb nekem, amit csináltam. Elmegyek és visszajövök a kertbe, ahova beleshetek. Halkan lépve a fűben, megjelenik valaki a ház sarkán. Mosolyogni szabad, nincs betiltva. Nem kell mindig ugyanabban a sportágban indulni. Ahol puha, menj előre, ahol kemény, várakozzál. Ha majd eljön a cselekvés ideje, megteszed, amit kell. Most még nem jött el. Türelmes go-játékos vagy. Lehet, hogy azért sem adod fel a játszmát, mert éjszakánként sikerül kialudnod magadat. Némi makacssággal az ember meg tudja sokszorozni az erejét. Inkább az erős játszma, mint a lassú beletörődés.

*

Mindenki azt csinálja, amit tud. Ügy látszik, az volt a szerepünk, hogy a városban fura figurák legyünk. Igyekeztünk elkerülni szellemi rangunk kifészkelésének rossz illatú kísérő tüneteit, az öreges dicsekvést és az önismétlő fecsegést. Öva582