Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 7. szám - Konrád György: Borongások (regényrészlet)
kezés. Nem az akarnok, hanem a halogató évada. Megszavazza, amit muszáj, de közben csinálja a magáét is, félig nyíltan, félig suttyomban. Ami elveszett, az elveszett, de azt, ami marad, igyekszünk megbecsülni. Nem akarjuk eljátszani a bűvészinas suta szerepét, határidő nélkül elnapoljuk a szellem-kieresztést. Megeshet, hogy kihúzzuk a dugót és sémmi: a szellem bennmaradt a palackban. Időközben állami nyugdíjas lett. Ó, azt a nagy fölszabadulást még megtaláljuk, ha nem idén, akkor a jövő században. Ha most kitörne az, ami nem tör ki, nem lehetne nyugodtan írni a folytonos telefoncsöngés miatt. A mozgolódás minden, a végcél semmi. Kis, bensőséges illegalitások, felírni magunkat a jelenléti ívre, aztán lelépni, házon kívül lenni, munkaidőben randevúzni, utána gőzfürdőbe menni, aztán kocsmában színészkedni egymásnak, bevallani tört szívvel, hogy mi vagyunk a legkülön- bek. Magunkat látszólag odaadni és szép csöndben visszavenni. Járj te is jól, én is jól járok. Megbundázzuk, meghálálom. Mi van abban? Te is megtalálod a számításodat, én is megtalálom a magamét. Neked is megvan a magadhoz való eszed, nekem is megvan, komám, a magamé. Egymás combját paskoljuk disznótoron. Ha kicsit ittunk, akkor szeretünk megsértve lenni a becsületünkben, némileg függetlenül attól, hogy mi magunk mennyire vagyunk becsületesek. * Ebben az erőtérben a tudatom önmagát szervezi torzulássá. Ellenálló és földalatti lény, regényes és nyomorék szerep. Meg vagy rajzolva, persze csak vázlatosan, a finomság a részletekben van. Időnként sikerül látnom magamat egy önmagára záruló szárazföldi civilizáció kívül-belül elfoglalt és megszállott művének és művelőjének, kit épp a hűség balga erénye marasztott a pácban. Romantikusok hajlamosak többre értékelni a külsőnél a belső szabadságot. Ütközése a tilalmakkal akár irodalmi tárgy is lehet. Háborítatlanságban sokan vágyakoznak arra, hogy némi veszélyben megméressenek. Tagadhatatlan, ez a játszma csábít az öntúlértékelésre, a magasztos és nyomasztó fontoskodásra. Ha nyugaton vagyok, hamar megszokom, hogy kiemelem a szöveget tizenhárom példányban a gyorslapozó másológép rekeszeiből, törvényes piaci termék, lehet szerződni rá. Édes-erényes illegalitás, földalatt elvermelt nyomdagép, fogjuk még unokáinknak mesélni kis izgalmainkat. * Szemben a nyolcszáz éves templom, néhányszor lerombolták, mindig újjáépítették. Amíg itt emberek élnek, ez a templom állni fog. Történelmi várakozás, hosz- szú tűrés, nemzedékek hullámain áthaladó szolgálat. Felnőtt ember nem gondolja, hogy mindent vagy semmit. Csak változó és elmozdítható arányok vannak, továbbá sírnivalóan nevetséges paradoxonok. Szívósan meg kell keresni azt a néhány szót, ami el tud jutni a többiekhez. A hanyag vesztes-romantikák elgyöngítenek. Nem az vagy, ami nem megy, hanem ami megy. Nem az vagy, amit kihúznak, hanem ami benn marad. A számításba vett törlés hasznosítható mint nyelvi próbatétel, mint a sűrítés egy neme. Jobb-e a könyv, ha nyomás alatt készül? Leginkább az történt velem, hogy írtam. A világ csak médium volt, amelyen a grafomániám áthatolt. A rejtvény kerülő úton halad, aztán egyszercsak kiderül, hogy ez volt a rövidebb út. Az írásmű, ha létezni akar, tegye lehetségessé magát, változzon így vagy úgy könyvvé. Az irodalom nem zuhogó vízcsap, inkább szökőkút, gravitációval megküzdő vízszobrászat. * Nem vagyok vérbeli, vasakaratú nem-mondó, a viszonyokat én inkább megérteni, mint megmásítani próbálom. Egyaránt vonz a radikális és a konzervatív filozófia, szeretném regényben megjeleníteni a cselekvés és a szemlélet dilemmáját. A politika cselekvés, a regényírás szemlélet. A kettőt nem lehet összekeverni. 580
