Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
lásában, csak hogy minél előbb bíróság elé kerüljek, és ott tisztázhassam magam, én magam vetettem fel ezt az itt elmondott történetet. — Ugyan — intett le az ÁVH-s tiszt —, hagyja békén azt az ügyet, mi is tudjuk, maga is, hogy az csak arra volt jó, hogy magát rövid úton eltávolítsák a honvédségből. Ez a tiszt akkor bökte ki azt is, hogy valami olyan vádat kell ellenem konstruálniuk, amiért legalább életfogytiglani börtön kiróható. Ha segíteni akarok, ebben segítsek... Így tehát én már akkor megnyugodva lezártam magamban ezt a — talán csak számomra fontos — ügyet, hiszen tisztáztam magam, és a hatóságokat sem érdekli a továbbiakban. Rajtam kívül álló, hatalmasabb erők játékszere lettem, s a magam számára levontam a tanulságokat. 1970- ben azonban megjelenik a már említett visszaemlékezés-gyűjtemény, az Új haza, új hadsereg (Alcíme: Visszaemlékezések az 1945—1948-as évekre). Benne az inkriminált mondatok rólam. A szerző nevét nem említem, nem fontos. Már eltemettem magamban ezeknek az éveknek megaláztatásait, tudtam azt is, hogy a bekövetkezett tragikus perek, 1956 után a honvédségben, illetve a néphadseregben is sokminden megváltozott, s azoknak az időknek a története egyre mélyebb valóságában tárul fel, s a rálátás is nő az idővel. Miért hát újra ez a hang? Elhatároztam, hogy még egyszer az életben nekirugaszkodom, és tisztázom magam. De nem voltak a kezemben az iratok. 1971- ben sikerült ügyvédem útján a kúriai határozatot hiteles másolatban megkapnom a Legfelsőbb Bíróságtól. Ebből és ezért idézhettem az előbb. De az ügyészi határozat másolatának kiadását a budapesti Katonai Ügyészség megtagadta. írtam a Magyar Honvédelmi Minisztérium Irattárának, azt kérve, hogy „szíveskedjenek a budapesti Honvéd Ügyészség HM-i kirendeltségének 1946. október 4- hozott Ü. 4074/46—43 sz. alatti határozatának egy másolati példányát kiadni. (...) Erre azért volna szükségem, hogy bármikor, bárkinek igazolhassam az eljárás befejezését, ha ez személyemmel kapcsolatosan szükségessé válna.” „Almássy Pál ny. altábornagy. 1971. I. 27-én kelt levelére: Értesítem, hogy 1971. I. 27-én kelt levelét, melyben a Honvéd Ügyészség 1946. október 4-én hozott Ü. 4074/46—43. sz. Határozatának másodpéldányát kéri kiadni, illetékességből a Legfelsőbb Bíróság Katonai Osztályának küldtem meg. Tájékoztatásul közlöm, hogy fenti számú határozat hálunk nem található. 1971. február 15. Dr. Békés Tibor alez.” „Almási Pál 1971. január 27-én kelt és hatóságomhoz 1971. február 23-án érkezett beadványára való hivatkozással értesítem, hogy a fenti számú és az Ön ügyében félre- tételt elrendelő ügyészségi határozat másolatát csak hatósági megkeresésre és csak valamely hatóságnak van módomban megküldeni. Amennyiben valamely okból erre szükség van, az illetékes hatóságnak ezt hozza tudomására. Tájékoztatásul közlöm, hogy az ügyben kapcsolatos iratok hatóságomnál 1986-ig lesznek irattározva. Budapest, 1971. február 25. Dr. Nagy Andor alezredes mb. csop. vez. katonai ügyész” „Tisztelt Alezredes Űr, több mint két hónapja, hogy Önnél jártam, de semmi értesítést nem kaptam, hogy újabb referátuma elöljáróinál az ügyészségi irat kiadása tárgyában eredménnyel járt-e. Őszintén meg kell mondanom, hogy nem értem ezt az elutasító döntést. Egy olyan ügyről van szó, amely becsületemet érinti — azóta, hogy Önnél voltam újabb 535
