Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)
kerestem Illy Gusztávot, a személyügyi csoportfőnököt, s kértem, adja vissza a nyugdíjazási kérvényemet, meggondoltam magam. Illy elsápadt, s remegő hangon azt kérdezte: — Csak nem akarsz a vesztedbe rohanni? — Légy nyugodt — feleltem —, itt van ez a másik kérvény, amelyben szolgálaton kívüli viszonyba való helyezésemet kérem. Nem játszom végig, nem vagyok hajlandó végigjátszani a betegségi cirkuszt. — De hiszen akkor lemondasz minden anyagi ellátási igényedről! Miből fogsz megélni ? — Nem az én dolgom, gondoskodjatok róla — feleltem indulatosan. Ez és ehhez hasonló beszélgetések vezettek oda végül, hogy a miniszter a minisztertanács útján előterjesztést tett a köztársasági elnökhöz, hogy engedélyezzen számomra a mindenkori tényleges altábornagyi fizetéssel felérő nyugdíjat, amely halálomig érvényes, sőt, halálom esetén feleségemre is kiterjed. Ez az előterjesztés került aztán valamikor december közepén a minisztertanács elé, ahol Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is megszavazta, Tildy Zoltán köztársasági elnök pedig december végén jóváhagyta. Annyit még hozzáteszek, hogy az altábornagyi fizetés ebben az időben ezer forint körül mozgott, a működési pótlék rendszeresítése után ugrott 1200 forintra. 1948. májusában azonban Pálffy György, és az akkori honvédelmi miniszter, Veres Péter előterjesztésére ugyanazon köztársasági elnök, Tildy Zoltán ezt a „kegydíjat” megvonta, illetve a szolgálati időm mértékének megfelelő nyugdíj mértékére csökkentette. Ebből már szűkösen sem tudtunk megélni. 1948. május végén tehát megkezdtem polgári működésemet a Vörös Csillag traktorgyárban. Megjegyzem itt, hogy ez sem ment simán. Üjra csak Vas Zoltán volt az, aki készségesen segített elhelyezkednem a polgári életben. Miközben mindez zajlott, változatlanul folyt ellenem a vizsgálat. Soós Károly hadbíró-őrnagy a minisztériumból való távozásom után is több ízben kihallgatott az egyes vádpontok ügyében, kezelésbe vett a katonapolitikai osztály is. Soós számtalan tanút hallgatott ki. Ezek alapján 1946. október 4-én félretételt elrendelő határozatot hozott, nem látván semmi alapot bűnvádi eljárás megindítására. Ezt az ügyészi határozatot Kuthy László altábornagy, a honvédség felügyelője felfolyamodta, és így az egész ügy az akkori Magyar Kúria honvédbírósági feljebb- viteli tanácsa elé került. „Bk. 2105/1946/49. szám. — A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN — A MAGYAR KÚRIA honvédbírósági fellebbviteli tanácsa a szolgálati vétség és más bűncselekmény miatt Almásy Pál altábornagy, a honvédelmi minisztérium anyagi főcsoportfőnöke ellen indított bűnügyet, melyben a budapesti honvéd ügyészség honvédelmi minisztériumi kirendeltsége 1946. évi október hó 4. napján Ü. 4074/46—43. szám alatt feljelentés félretételét elrendelő határozatot hozott, a honvédség felügyelője, mint a »magasabb katonai parancsnok« részéről 1946. október hó. 11. napján 28.622/eln. fü. fegy. 1946. szám alatt használt felfolyamodás folytán zárt tanácsülésben vizsgálat alá vette és — a legfőbb államügyész meghallgatása után — meghozta a következő végzést: — A m. Kúria honvédbírósági fellebbviteli tanácsa a felfolyamodásnak, mint alaptalannak helyt nem ad. (...) A bűnügy egészének érdemi vizsgálata során a fellebbviteli tanács észlelte, hogy az ügyészségi kirendeltség a megállapításokat valamennyi felmerült esetben kellően széles mederben foganatosította s ennek folyományaképpen nem látott elegendő alapot a büntetőbírósági üldözésre.” A félj ebbviteli tanács november 7-én pontot tett az egész ügyre, a felfolyamodást elutasította, és az ügyész félretételt elrendelő határozatát helybenhagyta. Annak Idején nekem mindkét iratot kiadták, s azokat íróasztalom fiókjában őriztem egészen 1950. május harmincadikáig, amikor is este arra érkeztem haza, hogy az ÁVH éppen házkutatást tart nálam. Engem már az utcán, a ház kapujában letartóztattak. Minden iratomat elvitték. És itt azt is el kell mondanom neked, hogy az Andrássy út 60. pincéiben töltött hosszú hetek, sőt, hónapok alatt, amikor már magam is szinte segítettem kihallgatóimnak az ellenem szegezhető vádak kitalá534
