Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Simonffy András: Bővített lábjegyzet (Beszélgetés Almásy Pállal)

Futó Dezső és Varga Béla kisgazdapárti képviselők is a honvédelmi minisztérium gépkocsiján közlekedtek,

ugyanakkor, amikor a csapatok a legnagyobb gépkocsi- és benzinhiánnyal küszködtek. Azoknak a laktanyáknak a helyreállítását, amelyekben katonák vannak elhelyezve, és ahol sokhelyütt sem ablak, sem ajtó nincs, nem futott pénz, viszont

a Szent Imre herceg úti bérház rendbehozatalára hatalmas összegeket folyósított a minisztérium, mert a házban magasrangú minisztériumi tisztviselők lakásai készülnek.

Almássy altábornagy minden alkalmat megragadott, hogy a honvédség tisztogatását megakadályozza. Így minden olyan tisztogatási ügyben, amelyre az összes közbeeső elöljárók rossz minősítést jegyeztek fel és az illetőt eltávolítani javasolták — tényleges szolgálatban való meghagyása mellett foglalt állást.

A nyugatosoknak pedig még a B-lista összeállítása előtt felmondott, hogy így biztosítsa számukra részben a nyugdíjat, részben pedig a szolgálatba való esetleges visszatérést.

Működését még a kisgazdapárti tisztogató bizottsági tagok is reakciósnak tartották. Amikor aggodalmukat Almássy altábornagynak kifejezték, az altábornagy úr lendületes ellentámadásba ment át és

bizalmas utasítást adott, hogy minden nevelő tiszt, tehát éppen azokat, akik a honvédség átnevelését végzik, ki kell tenni a honvédség sorai közül. (SIC!)

A feddéssel igazoltakat az altábornagy úr nem távolíttatja el a tényleges szolgálatból. Ezt a véleményét többek közt olyan formában hangoztatta, és olyan reprodukálhatatlan kijelentéseket tett, amelyekkel

kimerítette a köztársaság védelméről szóló törvényben körülírt bűncselekmény jogi fogalmát.

Kíváncsian várjuk, vajon ezzel a kirohanásával kapcsolatban, — melyben saját pártjának vezetőit és a köztársasági elnököt is minősíthetetlen módon megsértette — szintén kér-e maga ellen vizsgálatot, vagy megvárja, míg a hatóságok megindítják ellene a vizsgálatot?”

— Mint látod, András, itt már — kissé otromba — politikai vádak is szerepelnek. A saját pártommal akarnak összeugrasztani, gondolom én. Látható, hogy a cikkbeli utalás arra a bizonyos Daróczy-féle esetre vonatkozik, ahol kiborulásomkor ott volt Major Béla is. Azt csak később tudom meg, hogy ahogy kitettem a lábam akkor a szobából, ők azonnal jegyzőkönyvbe vették szavaimat, és továbbították a megfelelő helyre, bizonyára eljutott a SZEB-hez is. Egy hatszemközti beszélgetés, ahol én kérek magyarázatot Daróczytól a B-listázott ezredesekre vonatkozólag... De nyugodt maradtam, álltam a harcot. Láttam már, mire megy ki a játék, de még nem hátráltam meg.

Bartha újra hivat, és közli, hogy Dumbovich lemondott megbízatásáról. Nem értettem. Illetve sejtettem. Bizonyára valami politikai nyomás késztette magatartásának megváltoztatására. De csak évekkel később, amikor mindketten a gyűjtőfogházban raboskodtunk, csak akkor mesélte el Dumbovich, hogy felhívatták a SZEB-hez, és közölték vele, hogy ennek a vizsgálatnak mindenképpen az én vétkességem be- igazolásával kell végződnie. Dumbovich ezt nem vállalta. Ezért mondott le. Jel- lemes, kemény ember volt.

Így kapta meg a vizsgálatot Soós Károly hadbíró őrnagy, a minisztérium ügyésze. Neki is rendelkezésére bocsájtottam minden iratot.

Miközben Soós búvárkodott az anyagokban, és meghallgatta munkatársaimat, megjelent a harmadik Szabad Nép-cikk is. Harmadik oldal, immár három hasábos cím: „Tovább segítünk Almássy altábornagy úrnak.’’

Ebben most már fegyverkereskedő vagyok (kiárultam a Tófalu-feldebrői lőszerraktárat), „bűnös üzelmeimmel” pl. kifosztottam a honvédkincstárat stb.

Végül: „Reméljük (...) nem lesz akadálya, hogy Almássy altábornagy most már a vádlottak padján feleljen bűneiért.”

531