Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Molnár Miklós: A Nagy Átalakítás (Részletek egy diktátor emlékirataiból) (regényrészlet)
Ügy gondoltam, sokktaktikával lehet legkönnyebben kiűznünk a gonoszt a batáv nép ellenségeiből. A nyugodtabb és gondtalanabb életről: jáspisról és vesszőfonásról, athanor és pisztránglánc, lángpallos és borbélytányér találkozásáról tett ígéreteinket kényszermunkára, fegyházakra és kivégzésekre vonatkozó gyógyfenye- getésekkel elegyítettük. Magasfeszültségű pszichedelikus atmoszférát sikerült így létrehoznunk országunkban, ezt szisztematikusan rendszertelen időközönként az enyhülés és a látszólagos lazítás periódusaival váltogattuk. A nép ellenünk hangolt részét, melyet a rendszeres táplálkozás és alvás hiánya, meg a kényszermunkavégzés legyöngített, olyan állapotba hoztuk, amit leginkább révületnek vagy konverziós hisztériának nevezhetnénk. Gondoskodtunk róla, hogy szakadatlan revolúciónk jelszavait mindenütt olvasni lehessen: „Most!”; „Semmi pauza!”; „Rohamra!”; „Szemvillanásnyit sem nyughatsz!”; „Halj meg korán, tovább lehetsz új típusú halott!” stb. Társadalomnevelő fegyvereink ebben az időben: új és egyre újabb mozgalmak, hadjáratok, akciók; mindennap friss szlogenek; váratlan leleplezések kontrarevoluc- cerek és antibatavialista ügynökök súlyos bűntetteiről; ezekre hivatkozva újabb kampányok indítása az ellenség iránti gyűlölet karbantartására, az éberség csigá- zására és a munkaidő növelésére. Tisztogató-, javító- és átnevelőkampányokat folytattunk, ontottuk a gazdasági terveket és okfejtéseket, állandóan átszerveztünk és a tervek gyorsított teljesítésére buzdítottunk; mozgalmat lanszíroztunk a paraszti gazdaságok, a magánüzemek, de legfőképpen a vallásos életgyakorlat, a szellemi ön- elvűség, a tudományos meggyőződések önkéntes feladására; jótékony izgalomban tartottuk tehát az egész társadalmat. Napról napra új korszakokat jelentettünk be, folyton eltöröltük a múltat, és szüntelenül újradefiniáltuk a nép fogalmát. És nemcsak ezt — minden egyéb fogalmat kezelésbe vettünk. Üjjáírtuk a szótárakat, megtisztogattuk a nyelvet a múlt káros lerakódásaitól. La Rochefoucauld-nál olvashatni: „Az ember, akár a nyúl. A fülénél fogva kell megragadni.” E recept nyomán reggelenként minden batáv utcasarkon mágikus jelmondatokat bocsátottunk a hangtérbe, hogy létrejöhessen a batáv nép meg- és elragadása — a fülein keresztül. Mindenkinek hozzá kellett szoknia az új nyelvezethez, átértékelt fogalmainkhoz. Ellenségeinkre új szavaink használata életet vagy halált hozhatott. Minél kevésbé értették az újbatávot, annál jobban elharapózott bennük a rettegés — és annál közelebb kerültek a kapitulációhoz, vagyis a teljes megújhodáshoz. A Nagy Átalakítás évtizedét pazar ígéretekkel és lendületes garanciákkal indítottuk. A munkásokat szarvasgombával kecsegtettük, és azt mondtuk nekik, hogy ők a legelőrehaladottabb osztály, a revolúció posztavantgarde-ja; hogy kizsigerelésük történeti időszaka visszavonhatatlanul véget ért; és hogy az új Batávia vezetői az ő ágyékaikból sarjadnak. Talajt osztottunk a szegény farmereknek, célirányosan parádés külsőségek — fanfárzene és ingyen pálinkamérés — közepette, és kilátásba helyeztük, hogy tetszés szerinti mennyiségű gépkocsit és zongorát kaphatnak. Az intelligenciát és a patriotikus polgárság üzletembereit megnyugtattuk, hogy a nép minden igaz barátja lehetőséget kap, és részt vehet az új Batávia felépítésében. Nagyvonalúan tudattuk osztályunk elleneivel: mindannyiuknak, a köztük búvó megátalkodott gonosztevőket kivéve, módjuk lesz becsületes munkával megtisztulni, s ennek nyomán, megfelelő időben, beiktatódhatnak majd az igazi nép tagjai közé. Vízszintesen növő fákat, uszonyos özvegy embereket, zongoraesőt, nőket huszonkét nemi szervvel, és Schopenhauert olvasó oroszlánkölyköket ígértünk mindenkinek. Az emberekben, az emberek zömében heves remények ébredtek. Hogy véget ér a testvérháború — és véget ér mindenféle háborúság, és mindenféle leigázás. A „közös munka, közös prices, közös latrina” ideiglenes rohameszméje föllelkesítette őket. Ügy látszott: a batavializmus csakugyan évezredes vágyakat valósíthat meg. Ellenfeleink mégis egyre sokasodtak. Üjra meg újra be kellett vetnünk ellenük sokkterápiánkat. Talaj reformunkkal nemcsak a talaj birtokosok összes ingóságának és ingatlanának elkobzását hirdettük meg, hanem irgalmatlan küzdelmet is a tala- josurak, és koncentrált büntetőakciót a züllött klérus, a gonosz Nyuszi rokonai és mindenféle vidéki reaccionáriusok ellen. Munkatársaim előtt így körvonalaztam a 504
