Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Molnár Miklós: A Nagy Átalakítás (Részletek egy diktátor emlékirataiból) (regényrészlet)
MOLNÁR MIKLÓS A Nagy Átalakítás* RÉSZLETEK EGY DIKTÁTOR EMLÉKIRATAIBÓL (SPURCUS BALDFART: HOW MY REVOLUTION WON. Lisboa, 1999) »■Kora ifjúságomtól vezérideáim voltak, hogy az állam nem vérrokonság, nem nyelvi egység, nem lakóhelyek egymásmellettisége; hogy az állam nem anyagszerű, nem nyugvó, nem megadott, nem határolt, hanem mindenekelőtt olyan munkaterv és együttműködési program, ami az embereket közös munkára szólítja; hogy az állam tiszta dinamizmus, akarat a közös cselekvésre, ezért eszméjét semmiféle fizikai határ nem szabja meg. A tiszta dinamizmus, a közös cselekvésre vonatkozó akarat jegyében álltunk a batavialista revolúció élére. Fogadalmunk szerint megnövesztett, elörefésült, batáv habbal vörösre festett hajunkat csak akkor vágattuk le, midőn államcsíny segítségével sikerült magunkhoz ragadnunk a hatalmat — hogy új munkatervet, új együttműködési programot, új államot hozzunk létre. Közös munkára szólítottuk az embereket: hogy felszabadíthassunk titeket, először le kell igáznunk a bennetek lakó gonoszt! Egykettőre másként lesz, meglátjátok! Amikor — országunk határainak hermetikus lezárása után — hozzáláttunk munkatársaimmal, hogy átformáljuk a batáv népet, nemigen lehettek illúzióink. Tudtuk, hogy egész Batávia tele van ellenségeink és szatellitáik ellenálló fészkeivel. A bata- vializmussal való szembefordulás azonban nem annyira fegyverekben, inkább a szívekben volt megtalálható. Jelmondatunk ez lett: ADJÁTOK IDE A SZIVETEKET! Átfogó stratégiai tervet dolgoztam ki: az ellenállókat egy sor nagyszabású kampány segítségével kell megtörnünk, hogy zavartalanul létrehozhassuk minden idők legnagyobb közösségi vállalkozását, a vezéreszméimhez hű kozmikus államot. Minden egyes nevelő hadjáratnak kidolgoztam a taktikai részleteit és az időtervét. Kormánybiztos felelt egy-egy kampány gondos kivitelezéséért. Niccoló, moj sweet Niccoló azt mondotta volt: győzzön a fejedelem, és tartsa fenn hatalmát, s eszközeit tiszteletre méltónak fogják ítélni, és mindenki csak dicsérni fogja; mert a tömeg csak a látszat és az eredmények után megy; a világon pedig csak tömeg létezik, az egyes embernek csak akkor nyílik tér a cselekvésre, amikor a nagy tömegnek nincs kire támaszkodnia. Hatalmunkat tiszta eszközökkel meg nem szerezhettük és fenn nem tarthattuk, de arra törekedtünk, hogy a tömeg megtisztuljon a látszatoktól, sőt hogy minden egyes ember előtt cselekvési tér nyílhasson. Győzedelmeskedett revolúciónk, s az egyelőre még bárgyú tömeg immár reánk támaszkodhatott! Tudtuk: minden azonnal esedékes. Egyszerűek voltak taktikai alapelveim: hasznot húzni az ellentmondásokból — megnyerni a többséget — elszigetelni a kisebbséget — ellenségeinket egyesével poz- dorjává zúzni, összetörni, elsöpörni a talaj színéről! Külországi tanulmányaimból behatóan megismerhettem a biztonsági rendőrség szisztémáját. Iparkodtam tökéletesíteni a rendszert, és hozzáigazítottam a batáv viszonyokhoz. A nép közt forgolódó írástudóként egyaránt jól ismertem a parasztok, a kétkezi munkások és az értelmiségiek nyelvét. Ismereteim és intuícióm hozzásegítettek, hogy tökélyre vigyem technikámat — már ami hatásos csatakiáltások, stimuláló jelszavak, mágikus mottók és — hogy így mondjam — brutálisan egyszerű vezérkövetelmények kidolgozását illeti. • A Körutazás Batáviában: Circulus Maximus című könyv részlete. 503
