Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 6. szám - Konrád György: Borongások (Felemás polgár) (regényrészlet)

nem akarsz kiesni. Vándorolj fogadásról-fogadásra, próbáld a legdinamikusabb többségi álláspontot magadévá tenni. Ne add fel, add inkább el magad, a lehető legmagasabb áron. Annál inkább azonos vagy önmagaddal, minél többe kerülsz.

*

Olyan ez a kollektív önszeretet, mint a csokoládétorta sok habbal. Színes, édes, csillog. Ó, bárcsak csilingelne is! Túl sok öndicséret: túl sok cholesterol. Talán mégiscsak kellenének ezek a madárijesztők, ezek a biztos tájékozódási pontok a bizonytalan tájon. Ezek az örök kisebbségiek nem bírják azt mondani, amit a többiek szívesen fogadnának. Nem azért, mert undok ünneprontók. A madárijesztő tudja, hogy az élet-hazugság betegség, amibe bele lehet halni. Minél több olyan polgárt kívánok a magam országának is, Amerikának is, aki egy életreszóló elszántság derűjével alapító atyának érzi magát.

*

Annyiféle megrongálása után sem látok okot arra, hogy ne használjam a humanizmus szót az embervédelem értelmében. Az emberi faj világnézetét értem ezen, amelynek sarktétele, hogy minden emberi élet abszolút érték. Nincs olyan közösség — se vallási, se nemzeti, se politikai —, amely kiigényelhetné magának a humanizmus fogalmát. Törvénykönyve a világirodalom, és benne a szívünkhöz közelibb, amit anyanyelvűnkön írtak. A törvénynek minden ennél szűkebb meghatározását elvetem.

(Folytatjuk)

496