Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 6. szám - Konrád György: Borongások (Felemás polgár) (regényrészlet)
nek a könyveim, amelyek a boltokban megvásárolhatók. Azonkívül, hogy netán megunta és letette, még senkinek semmi baja nem lett tőlük. Nem tudok róla, hogy bárki bármiféle bűncselekményt követett volna el az én könyveim sugalmazására. * Időnként megelégelem a belső emigrációt, nem érzem indokoltnak. Ilyenkor úgy érzem, hogy már eleget voltam rezignált odulakó, már eleget húzódtam félre, falura, elhárításba. Ilyenkor a védekező embernél érdekesebbnek tartom a szellemi vállalkozót. Több játékos lendületre vágyom, kevesebb ünnepélyes, sótlan mogorvaságra. Fogadja el, szegény barátom, azt az egy éves vendégtanári állás- ajánlatot a Sziklás hegyek tövében, kétezer méter magasan, és tartsa el rendesen a négy gyerekét. Jövő januárban Colorado Springsben kell lennünk. Európai, kontinentális, klasszikus regényeket fogok tanítani, elegendő diák jelentkezett máris az óráimra. Nyáron hazajövök, hogy beszélgethessünk a kör négyszögesítéséről. Van haladás, egyre többet lehet mondani, lesznek személyi változások is, csupa sikerélmény. Azt fogják kérdezni, mennyi időre jöttél? Sajnálkozón azt fogom mondani: csak a nyári szünidőre. Ha karácsonykor megjövök, a változás noha szédítő lesz, nagyjából ugyanabba jövök vissza, mint amit kis időre elhagytam. * Tétova, hajnali madárcsipogás, Balatonófalun ébredek Regina mellett, kiosonok lezuhanyozni, utam a magnólia sövényfolyosón át a kert végében álló kis házhoz vezet, ahol már várnak a munkaeszközeim. Kezdődhet a szellemi bűnözés. Bár a rádió meleget ígér, a kis ház délelőtt kellemesen árnyékos. A többiek finom tapintattal magamrahagynak. Hullik a sárga körte és a mélykék szilva. A két magnólia-sövény között várom az első mondat feltűnését. Itt benn néha nap süt, néha eső esik. Mindig itt vagyunk az illumináció és a kérdőrevonás terén, amelyet ebbe a kis kerti házba is magunkkal hoztunk. Az utópia perce mindig a mostani perc, amely szörnyen elhibázható. Levedlem magamról a megtanulta^ kilépek a szerepemből, mint egy nadrágból. Elevenen nyiszálom magamat a boncasztalon. Megpróbálok felülről magamra tekinteni, mintha ki tudnék szállni a testemből. Odakint nagy fény van, az ablakon át benézek a sötét szobába. Odabent nagy fény van, az ablakon át kinézek a sötét éjszakába. Ez a ki-betekintés az irodalom. Cikázás alany és tárgy között, elvolt és érzéki között. Reflexió és hagyatéki leltár. Csupa dús fogdosás és csupa megfoghatatlanság. * Biciklin megyek a boltba reggeliért, nagy zsákban hozom az egész társaságnak, ez jót tesz a szociális lelkiismeretnek, megszolgálja a napját az ember, ha a többieknek enni ad. Hosszan elnyúló reggeli: tükörtojás, sajt, méz, rozskenyér, paradicsom, paprika, tea, kávé. Dúslakodás, ejtőzés, képünket a fénybe toljuk, ujjunk kavicsokkal játszik. Üdvözöljük Ignácot, a szomszéd macskát: minden kilincsre felugrik, minden ajtót kinyit, jön-megy, tudja, mi van a szomszéd házakban, szemmel tartja a családi eseményeket és mint egy hűvös lélekelemző, mindenkit meghallgat, de a véleményét megtartja magának. Hamarosan Colorado Springsben kellene lennünk, tanítani fogok, kell a családnak a pénzt, aláírtam a szerződést, köt a szavam. Egy kissé félek ettől az áthelyezéstől. Benne vagyok az államszocialista, biedermeyer, otthontalan otthonosságban. Rejtett fintorral viszem Amerikába ezt a horgas, közép-európai elmét, 492
