Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 5. szám - Kósa László: A Dunántúl néprajzi határai (esszé)

hordozta egy-egy Pest-Buda típusú nagyobb központi település kialakulásának lehetőségét. Ennek kibontakozását a trianoni béke akadályozta meg. Pozsony és Ligetfalu esetében napjainkban valósul meg a Duna két oldalán fekvő nagyváros terve, habár tönténetiLeg itt látszott erre legkevesebb esély. Legkiegyensúlyozottabb fekvése Komárom vármegyének volt. Részint a táji viszonyítás viszonylagosságát, részint a Duna által kettévágott közigazgatási egység északi és déli felének egyenrangúságát tükrözi, hogy a millenniumi monográfia néprajzi írója „dunántúli” és „túl a dunai” részekről értekezett.2

A Kisalföld „szíve” a Csallóköz és a Szigetköz történetére és hagyományos életmódjára nézve oly hasonló, hogy az utóbbi méltán kaphatta a Kis-Gsallóköz nevet. Lakosságuk egyaránt vízi foglalkozásokból, halászatból, hajózásból^ vontatásból, fuvarozásból, molnárkodásból és a folyók mentén nagyobb arányú állattartásból élt. Ugyanez jellemezte a két szigetet övező és a kissé távolabb eső vizes területek meg a mocsarak környékének falvait (Mátyusföld, Vízköz, ill. Rábaköz, Tóköz, Hanság). A medence közepén fekvő mélyebb vidékeket hátasabb tájak, jól termő szántóföldek övezik, ahol pedig ezek dombvidékekkel vagy hegyvidékekkel érintkeznek, minőségi és történeti borvidékekkel találkozunk szinte gyűrűszerűén az egész Kisalföld peremén.

Noha önmagukban kiragadottnak tetszenek, további fontos és jellemző kulturális vonások dokumentálják a két folyópart szorosabb kapcsolatát. Ilyenek például a szabadkémény és bizonyos szobabeli kemenceformák korai megjelenése, az oszlopos-tornácos építkezés, a színes népviseletek. Az Ipoly és a Garam alsó folyásának, a Zoboraljának, Komárom környékének és a távolabb eső Rábaköznek az ünnepi viselete egyaránt a magyar -népi öltözködés új stílusának jellegzetes megvalósulásai. Rokon vonások kapcsolják őket egymáshoz. Mint Kresz Mária kutatásaiból tudjuk már a múlt század első felében kiemelkedett innovációs hatásával a kisalföldi parasztviselet.3 Szinte párhuzamosan ugyanez mondható el a terület tánc- és tánczenei életéről. Az újstílusú magyar népzene egyik szülője, a verbunkos muzsika klasszikus földje a Kisalföld. Martin György a folyó két oldalát ugyanabba a nagy dialektusterületbe sorolta.4

A fölsorolt néhány példa a 19. századi paraszti polgárosulás korai jele is. Egyúttal figyelmeztetnek a Kisalföldtől keletre fekvő hegy- és dombvidékektől való különbözésre. A hagyományosan „palóc”-nak nevezett területek még a századfordulón is zártabbnak, konzervatívabbnak mutatkoztak. A határvonal valahol a Garam és az Ipoly völgyében húzódik. Egy több mint száz esztendős egyházitörténet] munka néprajzi fejezete kitűnően megragadta a változás területi szakaszait. Sz. Kiss Károly a barsi református egyházmegye történetírója jó szemmel vette észre, mennyivel nyitottabbak kulturálisan a Komáromot és Érsekújvárt központjuknak tekintő Cser falvai, részint a Garam menténél, részint a jóval zártabb, hagyománytartó Szekince-völgy községeinél.5

A magyar-szlovák nyelvhatár északon és északnyugaton majdnem földrajzi-ter- mészetrajzi zónahatár is síkság és hegyvidék között. Nagyszombathoz kb. 18 km-re fekszik a legközelebbi magyar település. A nyelvhatár az újkorban többször elmozr- dúlt. A Zobonalja kivételével nagyon keveset tudunk a nyelvhátán két oldalának műveltségbeli hasonlóságairól vagy eltéréseiről. A Felföld és az Alföld kereskedelmi, munkamigrációs és általában kulturális kapcsolata bőven dokumentált. Ehhez képest a kisalföldi síkság és a tőle északra elterülő hegyvidék kapcsolatát kevé'oé ismerjük. Leginkább az ismert, hogy Nyitna és Trencsén számos települése jellegzetes vándorkereskedő és vándormunkás (arató) község volt.

Fontosaknak látszanak a morvaországi kapcsolatok és párhuzamok, bár ezek még nincsenek föltárva, csupán jelzések figyelmeztetnek a kutatómunka várható eredményeire a tánc, a díszítőművészet, a viselet, az építkezés, a zene és nem kevésbé a mezővárosi települések vizsgálatában.6 Óvatosságra int, hogy Magyarország és az örökös tartományok újkori társadalomfejlődése sok tekintetben eltért egymástól.

Miként alakult a helyzet a délre forduló Duna mentén? A folyó Pesttől Zimo473