Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
% SYLVESTER MIHÁLY Nem igaz! Engem is kiborított a magaméból, földönfutó lettem én is, és a magam emberségéből tanultam! Sosem ártogattam Kendnek, Kend mégis elorozta a magunk nyomatta Bibliát. SYLVESTER JÁNOS Különben tartsd meg! Miért kéne nekem, amikor már mindent elvettek itől-em. (sírvafakad) Elvették Erdélyt, még az anyám sírját is ... GÖGÁNFALVA 1543 MÁRCIUS (A gógánfalvai házban egyszerű parasztkonyha. A kemence közelében egy kiságy, benne egy egyéves kislány egészen mozdulatlanul. Mintha élettelen volna. Mellette ül csöndesen sírdogálva Viola). SYLVESTER (belép kínosan bicegve. Mintha magában beszélne) Átkozott lábam! Mennyire kínoz. Ügy fáj, szaggat, hogy a Jób kínja ehhez képest... És egyre rosszabbodik. Mi lesz, iha már járni sem bírok? (megpillantja a bentlevő- ket) Viola ... VIOLA (halkan, igen félénken): Isten hozott, édes uram ... SYLVESTER (odamegy a kiságyhoz és csókot lehet a kislány homlokára. Megriad) Mi lőtte? Mintha nem is élne! VIOLA Ott szokott aludni a kemencén és leveszekedett onnét. Azóta csak így fekszik, nem mozdul, nem eszik. SYLVESTER (vizsgálgatja) Istenem! Hi szén nem is lélegzik. VIOLA Talán még él. Még a teste nem hűlt ki. SYLVESTER Mit tettél, asszony? Hát nem tudtál rá vigyázni?! VIOLA Édes uram, én vigyáztam. Sose tágítottam mellőle. Mégis megesett. Nem tehetek róla. SYLVESTER (egyre dühösebben) Oktalan állat is jobban őrzi a kölykét. VIOLA Édes uram, én igazán nem tehetek róla. SYLVESTER Dehogynem tehetsz. Egyáltalán anya vagy te? Hollóanya! VIOLA Ne bántsál, uram. Azóta itt virrasztók mellette. Próbálom költögetni. Csak nem éled. Talán, ha te ... SYLVESTER Adj egy szilke tejet, meg egy kanálkát... Támaszd fel a fejét. Nem nyeli... Nem... Istenem! Csak nem halt meg ... Uram, Jézus, te föltámasztottad Jairus leányát, éleszd föl ezt a kis teremtést is, az én szemem fényét ... Csak nem nyeli ... (felordít) Te vadbarom, te világ szajhája! Agyonverlek, ha meg nem éled! VIOLA (sikoltozva a kemence mögé bújik. A kislány a nagy kiáltozásra mintha megmoccant volna). SYLVESTER Mintha mégis élne. Add ide a tejet, kanalat! (próbálja etetni) Nézd, a szája is megmozdult... Istenem, leborulva, zokogiva könyörgök, tartsd meg nekem ezt a kis ártatlant!... Ezután én senkire nem bízom, legfőképpen rád nem, te világ szégyene! Magam látom gondját, magammal viszem, hogy minden bajában vele legyek és együtt meneküljek meg vagy vesszek el e veszedelmes, végzetes időkben. Etessük meg, hátha már elnyeli... (próbálja tovább etetni). Na most már szépen lélegzik. Elaludt. (Belép egy paraszt) PARASZT Tekintetes uram . . . SYLVESTER Mi van a gazdaságban? PARASZT Iinstálom, tekintetes uram, reánk rossz idők járták. Elhullott a jószág. SYLVESTER Micsoda? (kimegy a paraszttal). VIOLA (a kislányát nézi és halkan egy altatódalt énekel). SYLVESTER (visszajön magából kikelve) Gyalázatosak! Majd minden jószágomat veszni ‘hagyták, lovaimat, tinóimat, teheneimet! (Violára támad) Te világ szégyene! Azért hagytalak itt, nézzél a körmükre, hogy rendesen takarjanak! Nie dézsmálják a jószágot, megetessék a teheneket, disznókat; időben vessenek... És mit látok? Elhullott a jószág, vetetle- nek a földek. VIOLA Édes uram, én kérleltem őket váltig, ne henyéljenek, de levegőnek vették. Városi lány voltam. Nem tudok én a jószághoz. SYLVESTER Egyáltalán mihez tudsz? Ülsz a tükör előtt. No meg énekelsz, mint a pacsirta ... Annyi a hasznom belőled mint a pacsirtából! (megüti). VIOLA Jaj, uram, ne bánts, ne kínozz! (végső elkeseredésben kitör) És énnekem mi hasznom volt belőled? Nyomorba Vittél, egy vad országba, vademberek közé, 32
