Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Kukorelly Endre: Javulások (Tizenkilenc darab tizenkilencsoros) (versciklus)
(10) Beszántották a létet, hogy maradjon minden úgy meg. A- hogy a legrosszabb, maradjon úgy. (11) Most van tehát? Van akkor most a lét? Van létem? Nincs? De van? (12) Nincs? (13—14) És felvillan az? (15) Mindig kezdődik újra? Újra fejlesztik őt? Hogy lassacskán már unom is? Lelohadok? Csak még villogjon (16) még csak egyet, (17) és rúgok? Ne is legyen, csak ne, az a legtöbb, ha (18) nem? (19) Ne, ne, de jaj, csak azt azért ne? TIZENHÁROM Hol van ez a béke. Hová tettem. Hogyan (2) lehetne hozzáférni. Könnyen elérhető legyen, legyen az is jellemző rá. (3) Könnyebben, mint a moziban. (4) A következő mondat kezdődjön úgy, hogy no de. No de (5) hogyan folytatódjon. Ez a nehézség. Mert milyen nehéz is rólad beszélni, ó, te (6) béke. Te szent ügy. (7) Mennyire fontos vagy te, békém. Hogy ne potyogjanak a bombák, és ebbe be’ lenne vonva az egész világ. Az élet (8) legkülönbözőbb területein volna béke. (9) Mint példának okáért a zenei béke. De tágabb (10—12) is legyen, és legyenek egészen pindurka békék, és mindenki békésen turistáskodjék a legtöbb területen. De hol van ez! (13) Kérdem én, és joggal, hogy hol. (14) Például mi van, amikor már nem bírod a pofáját. (15) És a legszívesebben széttrancsíroznád, és az agyával kikennéd a plafont. Béke (16) ez? Ez neked a béke? (17) Te egy hülye békeharcos vagy, és azt se tudod, hogy mi a béke. (18) Hogy hol van ilyen. Férj hozzá, és ne (19) pofázz. Nincs pofázás. TIZENNÉGY Perneczky Gézának és Bernhard Tamásnak Na végre, Szevasztok, megjött a papa Pekingből. Hogy mi jön vele, az ilyenkor a (2) téma. Hát Új Tapasztalat sose jön. (3) Sose, ettől nem kell szorongani. (4) Mert például így, hogy 352
