Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 4. szám - Kukorelly Endre: Javulások (Tizenkilenc darab tizenkilencsoros) (versciklus)

(5) Szia, öreg. Szia. Mi volt? Semmi. Milyen volt Peking?

Nagy volt. Szép volt? Szép volt. Kínaiak lakják? Ja. Minden a régi ott? Hát közben bontottak. Bontottak? Közben lebontották a Weltgerichtet. A Steran Lochnerét? Ja. Le kellett?

Biztos. Miért kellett? Mit tudom én. Nem voltam ott. Nem voltál? Nem hát. És semmi? Nem volt új tapasztalat? Nem.

(6) Hogyhogy?

(7) Hát nem, na, most mit... Jó’ van

(8) na. Oké. Szingapúrban se voltál?

(9—12) Nem, mert eldúdoltam az időt. Nem, mert kihaltak. Nem mert túl meleg volt a hajón, leégtem, és bebugyolálták a tüdőmet. A tenger túl volt melegítve. Túl gépies ott. Nem, mert ácskapoccsal jöttek.

(13) Jézusom, tényleg?

(14) Aha.

(15) Á, nem hiszem. Ki van zárva. Nyugodtan mehettél volna.

Ja. Mehettem volna. Nem mentem.

(16) Nem?

(17) Nem, mert nem mertem.

(18) Miért nem?

(19) Nem, mert nem. Nem? Nem.

TIZENÖT

Besüt

(2) a nap. Éltető. Amitől állítólag minden működik, az e- gész természet. Ügy süt, hogy meggyulladsz. Gutaütést lehet kapni. Túlzás. Kicsit szarabbul (19) működjön.

TIZENHAT

Ismertem egy kígyót. Hosszúkás

(2) állat volt.

(3) Ismertem, az is túlzás, de jól emlékszem rá.

(4) Az állatkertben láttam, majd’ harminc éve. Jó régen. Harminc év.

(5) Hosszú volt. Kis fej. Kígyó. Hamiskás volt a tekintete. Jól emlékszem.

(6) A pálmakertben élt.

(7) Otthon nem lehetett kígyónk.

(8—17) Tehát nyilván van egy krematórium, ahol -elégetik a hullákat. Igen, így

(18) lehet. Valahogy. Így lehet lopkodni egymástól az életet, így.

(19) Így, így.

353