Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 4. szám - Ágh István: Gyertyagyújtó (regényrészlet)
ÁGH ISTVÁN Gyertyagyújtó AZ UTOLSÓ BETYÁR Az öregek beszélték, László-napi búcsúkor fogták el Savanyút. A kertalji, aratásra érett rozsban bújtak meg a betyárok, lányok hordták ki a lakomára való ételt és a bort, s míg mulatoztak, rajtuk ütöttek a pandúrok. A szombathelyi királyi törvényszék jegyzőkönyve szerint a valóság gyilkosabb. Akkor még nem fogták el. „Mátis József, Dómján György és Kóczán Ferenc tanúknak hittel erősített vallomásai szerint igazoltatik, hogy nevezettek, mint megyei pandúrok 1879. évi június 29-én búcsú alkalmával Közép-Iszkázra érkeztek azon határozott szándékkal, hogy a szökésben volt ifj. Savanyó Józsefet és bűntársait elfogják, mert biztosan remélték, hogy e napon ifj. Savanyó József a Közép-Iszkázon lakó szüleit meg fogja látogatni, — napközben a pandúrok az utcán forgolódtak, este felé azonban, hogy távozot- taknak tartassanak, kimentek a faluból és csak éjjel a kertek alatt csendesen tértek vissza és öreg Savanyó József kertje alatti kazal mögött húzták meg magukat, s ügyeltek a házból távozókra, — már jó sokáig vártak, midőn egyszerre észrevették, hogy három ember közeleg a kazal felé és a kent aljának távozni készülnek, amint a szalma kazal mellett elhaladtak, a pandúrok utánuk mentek és néhány lépés után megállásra szólították fel a távozókat, erre ifjú Savanyó József lekapta válláról fegyverét és azt Mátis József pandúr tizedes mellének szegezte, mielőtt azonban a fegyvert kisüthette volna, Mátis József a fegyver csövét gyors mozdulattal félre taszította, s így menekült a biztos haláltól. Mátis József és Dómján György pandúrok megfogták ifj. Savanyó Józsefet és kezéből a puskát kicsavarták és a földre teperték, — ezen huzalkodás közben a másik két csavargó Kóczán Ferenc pandúrt támadták meg, mit észrevevén Mátis tizedes, azonnal társának segélyére sietett, s midőn azt a rablók kezei között, fegyverét az egyik támadóra, ki nem volt más, mint Savanyó István, — kisütötte, ezen lövés következtében Savanyó István összeesett, a másik csavargó Csuka Molnár József erre futásnak vette a dolgot, de a futás közben Kóczán Ferencz lövése a lábán találta, s igyent is sikerült elfogni, — eközben azonban ifj. Savanyó Józsefnek sikerült magát kiszabadítani és fegyvere visszahagyása mellett végképp menekülni. Ifj. Savanyó József vádlott tagadta, hogy a pandúrok megtámadásánál jelen lett volna, ennek ellenére Mátis József hittel erősített vallomása azonban igazolja, hogy vádlott volt azon harmadik rabló, ki Mátis József tizedesre a puskát szegzé, és annak visszahagyása mellett elmenekült, Mátis József tanú határozott vallomást tett arra, hogy ifj. Savanyó Józsefet kit már korábban is ismert, ezen alkalommal is felismerte, úgy Kóczán Ferencz és Dómján György tanúk hit alatt igazolják, hogy Mátis József tizedes által meglőtt Savanyó István mielőtt meghalt, előttük nyíltan beismerte, hogy az elmenekült társuk ifj. Savanyó József volt, ugyanezt mondta meg vallomásában az elfogott Csuka Molnár József is, mely körülményeknél fogva már teljesen legyőzöttnek volt tekintendő.” A leírás a pandúrok emlékezése szerint való, ők vallanak. Savanyó tagadja Mátis József hittel erősített vallomását. Ez a Mátis József felsőiszkázi, ő ismerte, s a környéken, csak szülőfalumban élnek Mátisok, rokonságuk máig is majdnem a fél falu. A betyár egyetlen embert sem ölt meg szándékosan, csak részességgel vádolhatták; Mátis József lelőtte Savanyó Pistát oktalanul, s a buta pandúrok éppen a nagyvadat hagyták elmenekülni, a három puskás, a már három puszta kézzel szemben hogyan lehetett ilyen ügyetlen? Még öt évet kellett várniuk, szaglászniuk. A betyárt a környéken azóta sem látták, innen az elfogásáról szóló hiedelem. 327
