Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)
JÁNOSY ISTVÁN Sylvester János (BEVEZETÉS) 1978-ban vetette föl szívbéli barátom, Nagy Elemér építészmérnök, hogy írjak drámát a bibliafordító Sylvester Jánosról. Mindjárt odakölcsönözte könyvtárából Balázs János Sylvester-monográfiáját. Közben sajátkezűleg építgettük gyenesi házainkat és esténként összeültünk és jó soproni kékfrankos mellett tanácskoztunk, mi legyen a következő napi asztalosmunkánk és mi légyen a dráma vázlata. Elemérnek az volt a terve: ő elkészíti a sárvári Vármúzeum számára a Sylvester-Üjszövetség nyomdaprésének hiteles másolatát, és amikor azt ünnepélyesen átadják, akkor a Várudvaron bemutatják az én drámámat. Elemér szeretett ilyenféle terveket koholni, így dédelgette a csodálatos faszerkezetű nemeskéri evangélikus templom helyreállításának gondolatát — ami meg is valósult — és a vönöcki Kisfaludy-kúria megmentését — amit közben barbár kezek összeromboltak. Többéves gyakorlatom: ha valami nagyobb fordításon dolgozom, vagy éppen önálló művön, akkor hosszabb ideig annak témaköréből válogatom össze olvasmányaimat. Így most Balázs János monográfiája mellett Horváth János A reformáció jegyében című könyvét vettem elő, Schulek Tibor Bornemisza Péteréi, természetesen az Ördögi kísérteteket, Bottá István Melius—Somogyi Péterét, Tinódi, Bogáti Fazekas, Sztáray Mihály és sok más korabeli szerző költeményét, prózai művét. In médiás res: a dráma megtervezésébe. Az antik tragédiánál, de a shakespeare- inél is egyetlen nagy antagonizmus robban. Antigoné a tiltó parancs ellenére is eltemeti bátyját. Hamletnek bosszút kell állnia apjáért — halogatja: annál több az áldozat. Sylvester életében nem találni ilyen egyetlen nagy konfliktust, ami robbanhat. Számos apróbb-nagyobb ellentét összegződik olyan szerencsétlenül, hogy az végül is családja és önmaga megsemmisüléséhez vezet. Viszont mint háttér ott van a mindennél nagyobb tragédia: a török terjeszkedése összeroppantja a középkori Magyarországot. Emberi életeknek minden képzeletet felülmúló veszése. Ebből kitetszik, hogy nem követhettem sem az antik tragikusok, sem Shakespeare drámakoncepcióját. Maradt vissza mint lehetőség; az epikus dráma: egy élettörténet krónika-szerű végigjátszása. A 20. századi dramaturgiában számos ilyen kísérlet akad. Ilyen például Németh László Gandhi-drámája, aminek próbáit a szerző helyett szakértőként bábáskodtam végig. Így a dráma számos apró életmozaikból fog összeállni, amelyben a színhelyek folyton változnak: Wittenberg, Szinyérváralja, Eger, Sárvár, Gógánfa, Bécs. A dráma Wittenbergben kezdődik, Sylvester 1529-ben itt folytatja tanulmányait, miután Krakkóban már elnyerte a Magister-fokozatot és már részt vett két polyglott beszélgetéskönyv összeállításában és kiadott egy Mária imakönyvet: Rosarium Celeste Virginis Marie címen, amit Erdődy Simon zágrábi püspöknek, majd egri érseknek ajánlott, feltehetően rokonának. Még 1528-ban Krakkóban megnősült, feleségéről Bornemisza Péter így nyilatkozott: „Hallottam Bécsbe egy Sylvester Jánost, magyart, az ki először magyarra fordította az Űjtestamentumot, hogy feslett felesége miatt sokat szenvedett.” — Ezt persze azért nem veszem készpénznek, ismerve a nagy pletykamestert, aki úgyszólván mindenkit megmocskolt írásaiban. Minthogy ennél többet nem tudhatunk Sylvester feleségéről, én a képzeletemre bíztam alakjának megformálását, viszont a dráma többi alakjánál híven ragaszkodtam a róluk 18