Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Jánosy István: Sylvester János (dráma)

tudható adatokhoz. Wittenbergben ezúttal nem sokat időzhetett, hiszen nemsokára fia született, Theodor, viszont 1534-ben újra Wittenbergbe ment, ahol egész 1536-ig maradt. Kétszeri wittenbergi tanulmányútja azért nem jelenti azt, hogy Sylvester a lutheri reformációhoz csatlakozott volna. Az adatokból Horváth János, és Balázs Já­nos is úgy látja, hogy Sylvester humanista volt és Erazmus követője. Erazmus so­hasem szakított a római Egyházzal, de azt tartotta, hogy azt alaposan meg kell újí­tani, reformálni, mégpedig elsősorban az Újszövetség alapján. Ezt vallhatta Sylves­ter is, és éppen e célból vállalkozott az Újszövetség lefordítására. Még a fordítás el­készülte után is a pápát Sanctissimus páternek nevezte egyik levelében és semmiféle polémiát nem folytatott semmiféle irányban. Luthert sehol sem említi, Melanchthon- nal viszont jó viszonyban lehetett, hiszen éppen e reformátor ajánlja be őt Ná- dasdynál. Így ábrázolom én is. Lutherrel szemben Erazmus álláspontját képviseli a szabad akarat kérdésében, Melanchthon nézeteit viszont helyesli. Sylvester János (DRÁMA) WITTENBERG. LUTHER MÁRTON HÁZÁNÁL BORA KATA (Sylvesterhez) János mes­ter, hát mért nem hozta magával a fe­leségét? SYLVESTER Hagyja, doktornő asszony. Nem idevaló. BORA KATA Ugyan, emberek vagyunk mi is. SYLVESTER Engem nagyon zavarna. BORA KATA Hát hol ismerték meg egy­mást? SYLVESTER Krakkóban egy karnevá­lon. Ilyenkor nagy fölvonulás szokott lenni, meneteltünk benne mi is, diákok. Aztán egyszer csak ott álltam a nagy teátrum előtt. S mit látok! Piapírhabok- ból Vénusz merül föl. Két oldalról leha­jol felé két gyönyörű grácia és válla alá nyúlva segíti ki a vízből, épp úgy mint a Ludovisi trónuson. És az a Vénusz olyan csodálatosan szép, hogy inkább a Napba nézek, mint őreá. Olyan vékony, áttetsző fátyol van rajta, hogy elődereng az is, aminek nem kell. No, mondom magamnak: János, ha egyszer ilyen nő- személy lenne a feleséged, az lenne a mennyország. LUTHER MÁRTON János mester, ugyan zabolázza a száját! És micsoda istente- lenség az a Vénusz is! Az Ördög íncsel- kedése. BORA KATA Ugyan, édes párom, dok­tor uram! Én is voltam már Vénusz. LUTHER Micsoda?! BORA KATA Hát amikor az öreg Lu­kács piktor lefestett, a maga legjobb cimborája, akihez elszegődtetett házi lánynak, mikor mint szökött apáca töb- bedmagammal itt kerestem menedéket. LUTHER Lefestett Vénusznak? BORA KATA Hát. Csak egy fátyol volt rajtam. LUTHER (öklével az asztalra csap) De hisz ez Sodorna! BORA KATA Ugyan, más se .látott csak az öreg kecske. Hiszen a nászágy tanú­sította, hogy még szűz voltam. LUTHER És most azt a Vénuszt ország­világ láthatja? BORA KATA Nem akárki. Károly csá­szár, mert Lukács annak küldte el. LUTHER Aki engem kiátkozott Vorsms- ban? BORA KATA: És egyszál haja sem gör­bült meg; itt él és issza a sörömet. Ha­nem, János mester, hogy is volt avval a Vénusszal? SYLVESTER Másnap nagy áldomást tet­tünk. Ülünk ott, magyar, lengyel diákok számosán és mindenféle fehérnép. És szemben velem maga Vénusz; óriás kék 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom