Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - BOHUMIL HRABAL 75 ÉVES - Berkes Tamás: Furcsa emberek metafizikája (A groteszk változatai Hrabal pályáján) (tanulmány)

rátának látszik: óvatos, prűd és komformista. A házasság mégis harmonikusnak mond­ható, kölcsönös szeretetem alapul. A két életfelfogás ellentéte Pepim bácsi alakjában ölt testet: a férj nehezen türtőzteti magát ikülönc bátyjával szemben, az asszony viszont játszótársra talál benne. Pepin szintén az élét élvezője, gyerekes ötletek és fantasztikus történetek záporoznak teátrális előadásaiból, de nárcisztikus jelleméből hiányzik Maryska természetessége. A bácsi megjelenése így is gyújtópontjává válik annak a lázadásnak, amelynek révén az asszony eljut önmaga sorsának szemléletéig. A hajvágás jelképes aktusa ennek az önreflexiónak a kezdetét jelzi. A jelkép legáltalánosabb szintjét a sors feltárolása: a szabadság betörése adja. Hiszen a beavatás egyszerre veszteség és nyereség. A szertartás révén a természeti ember elveszti naivitását, a biológiai rendbe való beágyazottságát, de ugyanakkor kinyílik előtte a szabadság kockázatos világa, az egyéniség felépítésének a lehető­sége. A változás egyszere irracionális és szükségszerű. A szertartás olyan, mint a köldökzsinór elmetszése: át kell esnünk rajta, ha önálló útra lépünk. A rövid haj­forma megváltoztatja Maryskát, új karaktert, új lelki tartalmat ad neki. A beava­tás nyomán felbomlik az idő statikus állapota is, mivel a hősnő önmagára irányuló tudása időrendet feltételez. Üj korszak, új stílus kezdődik, amelynek a történetét a szerző már nem mondja el. A Sörgyári capricciót úgy is olvashatjuk, mint ia régi cseh élet portréját. A gyengéd előadásmód sokban emlékeztet az anekdotiikus cseh próza klasszikus re­mekművére, Bozema Neme óvá Nagyanyó (1855) című regényére, de Hrabalnál az idillikus életkép nem csupán pasztellszínű képek sorozatából áll. Nála a játék gro­teszk elemekből építkezik, ezért a bájos történet túllendül a reálisnak tartott hét­köznapi világon. Jelentőségét azért nehéz túlbecsülni, mert fontos változás előhírnö­ke: a hős önértelmezésének motívuma itt jelenik meg először — s kerül nyomban a kisregény mondandójának fókuszába. És éppen ez a motívum az, amely Hrabal het­venes években írt legjelentősebb műveit élteti. Regressus ad originem Hrabal pályájának harmadik szakaszát két könyvével lehlet a legjobban jelle­mezni, melyek egyben az életmű eddigi csúcsát is jelentik. Ráadásul mindkét mű ugyanazokkal a gondolati lehetőségekkel játszik — s jut merőben ellentétes követ­keztetésre. A Felszolgáltam, az angol királynak (Obsluhoval jsem angliokého kralé, 1971) pikareszk regény, voltaiképpen az első nagyforma a szerző pályáján, ahol a hős személyiségének fejlődése metafizikai tartalommal telítődik; gondolati ívét az ön­magán mindig túllépő ember reményteli megújulása rajzolja ki. A Túlságosan zajos magány (Prílis hlucmá samota, 1976) viszont kisregény, amely tovább — a meg­semmisülésig — vezeti az önértelmezés motívumát. A két mű alapeszméje — amely­nek formaképző jelentősége is van — egy filozófiai vita mezsgyéjén szikrázik ösz- sze: előbb a jézusi progressus ad futurum, utóbb la Lao-ce-től való regressus ad originem kerül előtérbe. (A művek datálása itt különösen fontos, ezért a megadott évszámok a keletkezés évét rögzítik, mivel — mellőzve most a Hrabal-filológia rej­telmeit — csak így tudjuk a szerző valós pályáját szemügyre venni.) A Felszolgáltam... még nem jelent meg magyarul (prágai kiadását is elkoboz­ták 1982-ben), így nem árt közelebből szemügyre vennünk. A regény látszólag egy pikolófiú, egy szállodapincér karrierjéről szól, azonban a történet sokkal több ennél: utazás az életen keresztül a bölcsesség kegyelmi állapotáig. Üj vonás Hrabalnál, hogy az anekdotikus történetből regény kerekedik, az idő folyamatának ábrázolása együtt jár a hős jellemének kibontásával, a személyiség fejlődésével. „Díte” — így hívják az ifjú pincért — mindegyre csak sikerről és gazdagságról álmodik. Gyak­ran idézi magában apja szavát, aki az élet értelmét egy „nemes és gyönyörű cél” követésében jelölte meg, és a fiú — a maga naiv, túlfűtött játékosságával — neki­lát a karrier építésének. Kezdetben úgy véli, hogy a boldogság csak kemény munka 276

Next

/
Oldalképek
Tartalom