Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Hermann Róbert: Görgey Artúr: Életem és működésem 1848-ban és 1849-ben (kritika)
10-én megérkezik a temesvári csatavesztés híre; „nincs többé remény, hogy az egyesült osztrák 'és orosz nagythatalmasságok ellen az önvédelem harcát siker reményével folytathassuk” — ahogy Kossuth lemondó nyilatkozatában olvashatjuk. A kormány többsége és Kossuth lemond. Görgei diktátor lesz néhány négyzetkilométernyi területen, s döntenie kell. A fegyverletételt tanácsolja az összeülő haditanácsnak. A haditanács az indítványt Görgei távollétében meg (is szavazza, s augusztus 13-án a legnagyobb magyar hadsereg leteszi a fegyvert az orosz fősereg előtt. Le kellett-e tenni a fegyvert? Ezt a kérdést azóta csaknem mindenki feltette, aki valamilyen módon e korszakkal foglalkozott. Görgei érvei, amelyeket az emlékiratban is olvashatunk, világosak. Utánpótlási lehetőségek híján, erősítések minden reménye nélkül csak a fegyverletétellel lehetett megakadályozni a tömegmészárlást. Példa rá a feloszlott déli magyar hadsereg sorsa, amelynek menekülő katonáit tucatjával lőtték és verték agyon az üldöző cs. kür. csapatok és a román szabadcsapatok. Az oroszok előtti fegyverletétel — mint ezt az előszóból is megtudhatjuk — megakadályozta a Haynau áltail szándékolt tömeges osztrák megtorlást; minden volt. cs. klr. tiszt helyett, akik a honvédségben szolgáltak, „csak” 20 vértanúval fizetett a magyar hadsereg a szabadságharcért. Eask azonban matematikai, katonás érvek. A fegyverletételt helytelenítők érvei pedig általában politikai, méginkább érzelmi jellegűek. Politikai állásfoglalást látták a fegyverletételben, amely Görgei megalkuvását bizonyítja az emigránsokkal, a tovább harcolókkal szemben. Olyan lépést, amely tönkrezúzta a nemzeti öntudatot, mert annak nyílt beismerését jelenítette, hogy nem vagyunk képesek küzdeni a szabadságért. Tetszetős érvek ezek, de semmi közül a történeti valósághoz. Sedan nam tette tönkre a francia öntudatot; Robert E. Lee tábornoknak, a déli csapatok főparancsnokának Appomattox ellenére kultusza van a déli államokban. Világost a katonai helyzet kedvezőtlen alakulása okozta, nem az, hogy Görgei megalkuvó volt. Az emigrációnak azonban külpolitikai okokból árulóra volt szüksége. Hiszen azt kellett bebizonyítania a nyugati közvéleménynek, s ami nehezebb, a nyugati politikusoknak, hogy a magyar szabadságharc nem azért ért véget vereséggel, mert Magyarország nem tudott megmérkőzni Ausztriával és Oroszországgal, hanem azért, mert a magyar fővezér áruló volt. Így aztán Görgei minden egyes korábbi politikai, de még katonai lépésében is az árulás jelét keresték. Így lett Wmdisch-Grätznek való felajánlkozás a vád nyilatkozatból; így lett a téli hadjáratból fölösleges 'kalandorvállalkozás, amelyben Görgei csak arra számított, hogy a magyar forradalomnak vége lesz, s akkor vele alkudozni fognak. Így lett Dembinski eltávolításából „tiszafüredi tiszti zendülés”; holott, mint az Katona Tamás előszavából is kitűnik, Kiss Ernőt hasonló módon .távolították el 1849. január elején a bánsági csapatok éléről. Ennek a történetfelfogásnak a tavaszi hadjárat sikere sem elég nagy siker, mert „Görgei csak megverni, de nem megsemmisíteni akarta az ellenséget”. Az érvelés tetszetős, de a megsemmisítéshez ketten kellenek; egy olyan, aki megsemmisít, meg egy olyan, aki hajlandó megsemmisülni. A tavasai hadjárat semmivel sem maradt alatta Bem erdélyi hadjáratának, hiszen Bem is „csak” megtisztította Erdélyt. A szabadságharc egyetlen sikeres bekerítő hadművelete, az ozorai győzelem pedig éppen Görgei nevéhez fűződik. Ugyanígy az árulás bizonyítékának lehetett tekinteni Buda ostromát is. Katona Tamás előszavából világosan kiderül: a Bécs elleni katonai akciónak az osztrák túlerő miatt nem volt komoly esélye 1849 májusában. Buda ostroma azonban nem Görgei, hanem Kossuth ötlete volt, s Kossuth már csak akkor változtatta meg néhány napra a véleményét, amikor Gorged egész hadserege Buda alatt állt. Buda ostroma tehát nem volt hiba, sőt, az egyetlen lehetséges hadművelet volt Komárom felmentése után, hiszen ezáltaü vált szabaddá az ország fővárosa, s ezáltal vált lehetővé a hadsereg utánpótlásának könnyebbé tétele. Ennek a történetfelfogásnak azonban maga az emlékirat is szolgált bizonyítékokkal. Görgei 1849 után kicsit lesajnálva tekintett vissza önnön 1848—49-es lelkesedésére. Ezért igyekezett utólag megalkotni önmagáról azt a képet, amelyről már 222
