Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Hermann Róbert: Görgey Artúr: Életem és működésem 1848-ban és 1849-ben (kritika)
Kossuthot, Szemerét ostorozta; nemcsak volt kollégáját, Perczelt, akihez kölcsönös és bensőséges gyűlölet fűzte; kijutott a kritikai megjegyzésekből az aradi vértanú Nagy Sándor Józsefnek, Knézic Károlyinak. De megőrizte függetlenségét az őt fogságban tartó hatalommal szemben is; megkapta a magáét Windisch-Gträtz, Jel- lacic és Haynau, s a szerző méltartlanikodásának adott hangot a fegyverletételt követő megtorlás miatt is. Nem csoda hát, hogy az emigránsok dühödt támadást indítottak a kötet és szerzője ellen; a birodalmon belül pedig betiltották a könyvet, a kiadót perbefogták, a kézrekerült példányokat pedig bezúzták. A kötetben, minit már említettem, két Gorge ivei találkozik az olvasó. 1848—49 Görgeijével, és az 1851—52-es, a szabadságharcra visszatekintő Görgeivel. Ezért is fontos ez a szokatlanul hosszú bevezető tanulmány, s a kötethez kapcsolódó jegyzetanyag. Korrigálja az 1851—52-es Görgei utólagos igazításait. Az emlékdratíró Gör- gei ugyanis egy változatlan politikai koncepció letéteményeseként próbálta bemutatni 1848—49-es önmagát; olyan politizáló katonaként, aki igazából soha nem bízik a teljes győzelemben, aki átlát Kossuth szónoklatain, aki kiegyezésre törekszik a szembenálló félled és hajlandó akár katonai puccsal is megdönteni a fennálló kormányt. Az 1848—49-es Görgei azonban nem ilyen egyszerű képlet. Kezdetben, 1848 szeptember—októberében Kossuth lelkes híve. A november—decemberi hadseregszervezés és a téli hadjárat idején ugyan megromlik kettőjük között a jóviszony, de — s ez igen lényeges — ennek nem politikai, (hanem katonai okai vannak. Görgei elégedetlen a hadsereg ellátásával, a cs. kir. csapatok támadása után pedig Kossuthnál józanabbul méri fel az erőviszonyokat, s Kossuth tanácsaival és parancsaival ellentétben, nem hajlandó seregét kétes sikerű összecsapásokban kockáztatni. A bizalmatlanság Kossuth részéről is nő; január elején haditörvényszéket emleget, január végén pedig már azt írja, „Gorged közel áll a szóihoz: áruló, ha nincs benne egészen”. Tovább rontja a viszonyt a kényszerű váci nyilatkozat híre. Görgei ezt a politikai felhangokkal teli nyilatkozatot a ,tisztikar bomlásának megállapítására volt kénytelen kiadni; Kossuth pedig az engedelmesség felmondását látta benne. A jóviszony csak a Dembinski-féle közjáték után, 1849 február végén áll helyre. Az ezt követő két hónapban szinte bensőséges barátság alakul ki Kossuth és Görgei között; Gödöllőn egyenesen összetegeződmak. Görgei, ahogy ezt emlékirataiban is leírja, egyetért a Függetlenségi Nyilatkozat tartalmával, a kiadást viszont kicsit 'korainak tartja, egyszerűen azon megfontolásból, hogy az ország még korántsem szabad. Végső soron azonban a Nyilatkozat hatására romlik meg kettőjük kapcsolata. 1849. május közepén megérkeznek az első hírek a cári intervencióról, s Görgei ekkor úgy gondolja (egyébként alaptalanul), hogy a beavatkozást a (Függetlenségi Nyilatkozattal Kossuth provokálta ki. Május végéin, június elején még egy Kossuth elleni fellépés gondolatát fontolgatja, de a nyílt katonai fellépésre — ellentétben emlékiratai állításával — nemet mond Debrecenben a békepárti képviselőknek. A viszony azonban feszült marad, (egészein június végéig. Ekkor, (az első harctéri kudarcok hatására megtörténik a kibékülés. A június 26-i minisztertanácson elfogadják Görgei tervét: „csapást csapásra Ausztria etilen”, míg az oroszok ide nem érnek. Görgei is, Kossuth is, és a kormány is megteszi a megfelelő intézkedéseket a komáromi összpontosításra. A felbuzdulás azonban csak június 30-ig tart. Ekkor érkezik Pestre a győri csatavesztés híre, s a kormány, hallgatva a Görgei ellenfeleiből álló haditanácsra, elhatározza a szegedi összpontosítást. Görgei megígéri, hogy engedelmeskedik, de levele előbb ér Pestre, mint egy másik, amelyet még az új parancs vétele előtt írt, s amelyben a komáromi összpontosítás mellett foglalt állást. Kossuth nem vizsgálja meg a levelek iktatószámát, s leváltja az „engedetlen" tábornokot. A félreértés pedig nem tisztázódik. Görgei végül levezeti a sereget, immáron nem Szegedre, hanem az új összpontosítás színhelyére, Aradra. Közben sikeres utóvédharcokat vív az őt követő, négyszeres túlerőben lévő orosz fősereggel. Aradra érve azonban már csak a kormányt találja ott; az összpontosítás hélyén mindössze egy fegyvertelen újomchadosztály áll. az erdélyi és a délvidéki seregek sehol. Augusztus 221
