Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban (tanulmány)
lamációjának szövegét19, melyben testvéri egységre 'és a közös zsarnok elleni harcra szólítják fel őket (s a jelszavuk éppen nem a nemzetiség, hanem a nemzetiséget és .minden értéket magában foglaló függetlenség és szabadság), s ennek bizonyos mondataihoz gúnyos szerkesztői megjegyzéseket fűztek, s a 'kiáltvány őszinteségét kérdőjelezték meg. Ehhez a hanghoz csatlakozott a Narodne novine is, lehozva ugyanazt a proklamációszöv-eget némileg durvább elutasítással: „Mindez azt mutatja — foglalják össze megjegyzéseiket — hogy a magyarok himpellórek, édes szavakkal akarnak magukhoz csalogatni, hogy elismerjük a magyar minisztériumot, hogy fogadjuk el ezen országgyűlésen kiszabott törvényeket, s miután ezt megtettük, más nótát kezdenek majd fújni.”20 Az Agramer Zeitung április 13-i száma közölte az „illír nemzet” 12 pontját, melynek fő célja a nyelvi, közigazgatási önállóság, de nem a teljes elszakadás Magyarországtól. Néhány nappal később megjelent a magyar proklamációra adott ellen- proklamáció: „An den Pester Ausschuß und durch selben an alle Magyaren” (A pesti bizottmányhoz és minden magyarhoz), melyben rokonszenves öntudattal szabad nemzetként fordul a magyarokhoz, hangsúlyozva: „Ti egységet követelték tőlünk, és elfelejtitek azt, hogy politikai egység politikai egyenlőség nélkül lehetetlen.”21 Április 20-án diadallal (ezrek és ezrek zsiviója közepette) ünnepelték Jelacic Becsből való hazaérkezését, s az e híradást közlő lap másik oldalán egy rövid glosszában kikelnek a „magyar ügynökké vált horvátok” ellen, akik rokonszenveznek a magyar „ultrákkal”. Az április 25—i számiban már ilyen kitétel is előfordul: A láncról, amelyet röviddel ezelőtt a magyarság itt még szorosan kézben tartott.. ,”22 Két nap múlva (ápr. 27-én) közölték Jeliaéic proklamáeióját Dalmácia, Horvátország és Szlavónia egyesüléséről. Valamivel később Kossuth mér úgy aposztrofáltatik mint „a szláv nemzetiség halálos ellensége”, aki több, mint Magyarország diktátora, s egy modern Robespierre szerepét büntetlenül játszhatj'a.23 A lapok magyarellenessége egyre durvábbá és élesebbé vált, s úgy látszik nem eredménytelenül, mert május 27-én elégtétellel állapították meg, hogy „a magyarrá válással szembeni antipótia itt éppoly nagy, mint mindenhol.”2'1 A Narodne novine hangja e tekintetben az Agramer Zeitungénál sakkal erősebb, noha többé-kevésbé azonos patronokat használt. A magyar arisztokratizmust a mongol barbarizmushoz hasonlítja, s nem .kór abból a szabadságból, mely egyoldalú, a szláv hazafiaknak rabláncot jelent. Itt ismét felbukkan a korábbitól eltérő hangsúllyal, ill. más előjellel Petőfi neve: íme például! A magyarok a saját legféktelenebb republikánusukat mint Petőfi (korábban Petrovics, renegát), Király[i] stb. .dicsérettel halmozzák el, minket szláv hazafiakat pedig, amiért a szlávok jogai mellett kiállunk, -börtönbe vetnek, rögtönítélő bíróságok elé állítanak — kikiáltanak minket hazaárulónak ugyanazért, -amit magukra vonatkoztatva a legszebb erénynek tartanak.25 Figyelemre méltó ebben a megnyilatkozásban a magyar politikai életet meghatározó, alapelveiben szociális, demokratikus szempontok keverése a faji-népi kritériumokat hangoztató horvát sajtó szempontjaival. (Eltekintve attól, -hogy amikor .e híradás megjelent — május 30-án — már mintegy másfél-két hónapja Petőfi népszerűsége korlátozott vagy éppen kérdéses volt.26) Ezzel a fenti híradással majdnem egyidőben, május 31-én jelent meg a Pesti Hírlapban egy Zágrábi levél, melyben a következőket olvashatjuk: „Zágráb jelenleg helye minden törvénytelenségnek, abszolutizmusnak, s az alkotmányos jogok lábbal tip- rásának. Zágrábban a sajtó és szólásszabadság csák az illírek számára létezik, s ezt ezek csak mások gúnyolására használják.”27 A hír nem minden alap nélkül jelent meg, mert az — egyébként mai tudattal érthető — önállást hangsúlyozó, horvát nemzeti tudatot erősítő írásokban egyre gyakoribbá lettek az olyan magyarellenes kitételek, mint az „asiatische Räuberhorde”28, a „Hunnenregierung”29 vagy például a Narodne novine alábbi kommentárja az 1848. május 10—11-én Liptószentmiklóson kibocsátott szlovák 14 pontra30 adott magyar reakcióról: „íme a magyar szabadság! íme látjátok, hogy az egyébként gyűlölt rasszizmus a magyaroknál előre halad, csakhogy nekünk jobban kell kerülni a magyar korbácsot, amely a szabadság, a 214
