Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 3. szám - Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban (tanulmány)
nemzetiség barátait öli, mint az oroszt [t. d. korbácsot], amely a bűnözőiket bünteti.”31 Ds nem marad el ebben az Agramer Zeitung sem. A július eiseji számban arra a császári utasításra reflektál, amely Latourt utasítja, hogy a határőrvidéket a magyar hadügyminisztérium alá rendelje, s így kiált fel: „Császár tudd, hogy nekünk iaz orosz kanesufca is kedvesebb, mint a magyar fennhéjázás.”32 a magyar lapok ezekre a hangokra tartóZkodóbban reagáltak. Kemény Zsigmond annyi megjegyzést tesz csak, hogy „Croatia a mi Vendée-nik.”33 Élesebben fogalmaz ugyanannak az újságnak, a Pesti Hírlapnak június 14-i számában az egyik cikkíró, amikor azt mondja, hogy „a bán — e brutális szörnyeteg — a terrorismusnajk minden nemeit megkísérté, hogy gaz célját elérhesse.”34 Majd Josipovic túrmezei magyarbarát gróf kirablásáról tudásit. Ezután nemcsak a horvát lapok hangja vált keményebbé, ha a magyarokról volt szó, hanem a híranyag kiválasztása is megváltozott ugyanabban a szellemben. Így például július 15-én talán némi elégtételled közölték a hírt Petőfi Szabadszálláson lejátszódott választási kudarcáról35, hiszen jól emlékezhettek miég a magyarbarát túrmezei választók kijátszása36 miatti általános magyar felháborodásra: Az ottani kövét, Nagy Károly ellen felolvasták ia kunszentoniklósi és szabad- szállási kerület (Kunság) 176 választójának petícióját, amelyben a következő vádakat hozták fel: 1. A jelöltjüket, Petőfi Sándort az ellenpárt rágalmazta és szidalmazta, kommunistáinak, oroszbarátniak stb. nevezve, 2. amikor ő a választás napján Szabadszálláson megjelent, kényszerítették, hogy azonnal távozzon, és pánthívéit azzal az ürüggyel, hogy a jelöltjük eltávozott, nem engedték a választás helyére, 3. a bírók azzal fenyegetőztek, hogy ha Petőfit megválasztják, azonnal lemondanak tisztségükről. Ha jogos panaszukat nem orvosolnák — fejezték be végül a kérvényezők — a nemzetőrségben nem teljesítenek szolgálatot. A bizottságnak az a véleménye, hogy ezt az esetet az országgyűlés döntése elé kell vinni. A Ház 3 tagját megbízták az eset kivizsgálásával.37 A zágrábi lapok Jelaöic betörését természetesen a Monarchia megdöntésére kész, fennhéjázó magyar párt megbüntetéseként értékelik; közük a bán kiáltványát a magyarokhoz38 stb. Kossuth ekkorra már „a finom (rafinált) gonosz” lesz, Ausztria és Magyarország sátánja, a magyar renegát, akinek anyja egy szót sem ért magyarul, „akinek vele (...) csak szlovákul kell beszélnie, tervezi, hogy Ausztriát megsemmisíti .. ,”3a Ezt követik a rémhírek a pesti koleráról és a honvédek kegyetlenkedéseiről. A iNnrodne novine viszont azt írja, hogy Magyarországon éppen olyan átkozott barbárság van, mint a vad afgán csordáiknál. (... divljirn afganskim cor- dam)40. A pesti március 'emléke halványan még felidéződik két -hónap múlva, december 6-án a Slavaniskl Jug hasábjain. Ekkor jelent meg egy vers, egy harci dal, mely szerkezetében, frazeológiájával, argumentációjában túlontúl irokon a Nemzeti dailal, hogysem annak hatását tagadni lehessen, csakhogy itt a fegyverrel kivívandó szabadság — ebben a kontextusban — a szlávság egyesülésére és implicite a magyar fennhatóság .megszüntetésére vonatkozik. Versről lévén szó, célszerű itt az eredeti nyelven közölni: Ustaj, ustaj Slavjane! Ustaj na oruzje. . Éten te caka, noc neik ibiega, Ustaj neoiklavaj! Na möge svi Slav jani Sloboda zove! Ta na noge svi Slav jani! Jaliacic zove!! Kői nezna (kad treba, 2a svoj rod urmrati, Niije Slavj-an, vec jie izrod, Kog ce zamlja íkleti! Na möge itd.41