Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 3. szám - Szabó G. Zoltán: Petőfi az egykorú horvátországi sajtóban (tanulmány)

nyegető hangon nyilvánították tol, hogy „a nemzet vérét áldozta a pragmatica sanctio egyik részéért (az uralkodó ház érdekeiért), ugyanazt fogja tenni, ha kell, másik részéért is.” Tehát a kormány függetlenségéért s a nemzet jogaiért. (A szöveg megjelent szinte valamennyi napilapban.)

Ezekben a napokban — voltaképpen jó időzítéssel M — jelent meg röplapon németül11 és magyarul Petőfi verse A királyokhoz, melyben a megszegett esküvésekre célozván mondja: „Nincsen többé szeretett király!” Ezek után érthető a március 30-i általános nyugtalanság. A királyi leirat e napon, este 10 óra tájban érkezett Pestre; az egész főváros talpon volt, mindenki a városházához vonult, majd onnan a Szabadság térre, ahol a leiratok szövegét felolvasták. „A nép ingerült volt reményed meghiúsultán, s mindenütt a »fegyverre-"1 kiáltás hangzott.” — írja a szemtanú Jókai.12 Ugyanezt naplójában Petőfi a következőkkel jelzi: „Pesten a kedélyek a forradalmi hangulat tetőpontján voltak.”13 Fáklyák világánál Szemere Bertalan és Klauzál Gábor beszélitek a minisztérium nevében, s a leirat gyalázatosnak bélyegeztetett.”14 Ferenczi Zoltán szerint „Petőfi és a többiek fegyverre szállták a népet, mely csak nehezen csillapodott le az országgyűlés erélyes határozatának és a nádor ígéretének felolvasására.”15 Másnap, március 31-én két népgyűlést is tartottak; a Hetilap részletes tájékoztatása szerint egyet délelőtt 11-kor a Szabadság téren. Miiközben egy új proklamáció szövegét fogalmazták,16 Nyáry szónokolt, s egyetértésre és rendre szólította fel a népet, noha .beszédében (áll. a híradásban) kellő hangsúlyt kapott a legdöntőbb esemény vagy inkább történelmi tapasztalat: „íme ennyire megrendítve, sőt nevezzük igaz nevén a dolgot, ennyire megsemmisítve volt a király iránti ragaszkodás az által, hogy a királyi szó szentségébe vetett hit olly vakmerőén megsemmi- síttetett.”17 A második népgyűlés délután öt órakor volt, melyen akkora tömeg vett részt, hogy nemcsak a teret, hanem az országút szélességét is ellepte. (A források szerint 15—20 ezer ember.) Ezen a délutáni népgyűlésen Petőfi magyarul, Irányi Dániel németül olvasta fel az új proklamáció szövegét (melyet leközölt a Jelenkor).

Petőfi tehát e napokban — a források szerint — háromszor beszélt népgyűlésen: március 27-én, 30-án (ha Ferenczi értesülései pontosak) és 31-én. A zágrábi lap tudósítója március 30-na datálja Petőfi közszereplésének időpontját. Azonban a költő szájába adott szöveg pontosan azt mondja, amit a második számú proklamáció szövege tartalmaz, ennél semmivel sem többet. A második számú proklamáció felolvasása viszont bizonyíthatóan március 31-én történt. (Aznap még Nyáry Pál és Vasvári szónokoltak.) Tehát a zágrábi lap tudósítása bizonyosan a 31-i eseményekre vonatkozik. Valószínű, hogy a .tudósító a két nap eseményeit összevonva jelölte a március 30-i időpontot; talán azért, mert emlékezetesebb volt ez a nap számára, de elképzelhető felületesség vagy elírás is.

Ez a rokonszenvező, meglehetős pontossággal tájékoztató hang azonban rövidesen megváltozott. Az Agramer Zeitung április 1-jei számában közli a felelős magyar minisztérium feladatköréről szóló törvénytervezetet, ugyanakkor a Kroatien und Sla- vonien c. rovatban annak a reménynek ad hangot, hogy a harvátok és dalmátok évszázados vágya a jelenlegi felfordulás, .az állam dezorganizáltsága folytán teljesülhet, alkotmányos szabadságban egyesülhetnek, s ezt a következő lelkes szavakkal zárja: „Királyunk (...) egyesíteni fog titeket kedves dalmát testvérek nem egy idegen állam- vagy néppel, hanem azzal, kivel egy vér, egy nyelv és egy történelem köt össze.”18

Néhány .nappal .később, április 5-én még tárgyilagosan tájékoztatnak a pesti március 22-i ülésről, a nemzetőrséggel és az urbáriummal foglalkozó törvényjavaslatról s vitáról, és beszámolnak arról az ünnepélyes fogadtatásról, .melyet a Lj. Gaj által vezetett s nemzeti zászlókkal és címerekkel ékesített horvát küldöttség kapott Bécsben. Ebben a számban olvashatunk arról is, hogy a magyarok egy proklamációt küldtek magyar és horvát nyelven Zágrábba, melynek fő témája — szerintük — a nemzetiség biztosítása volt („worin ails Hauptgegenstand die Garantierung unserer Nationalität erhalten ist.”). A közreadó a szöveg szigorú vizsgálatát ígéri. Ez a vizsgálat az április 6-i számban megtörtént. Közölték a közbátorsági választmány prok213