Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből II. (tanulmány)

a jellegzetes urbánus félreértésből vagy félremagyarázásból származó hevület: „Holtomig tiltakozni fogok az ellen a bomírtság ellen, mely népi kultúra címszóval el akar szakítani az egyetemes emberi műveltségtől... Még Kodály Zoltán sem hitetheti el velem, hogy a XX. század magyar gyermekének csakis a pentaton-skála tudására van szüksége .. .”85

A Haladás szakadatlanul közölt népieket „leleplező” cikkei közül íme egy ízelítőül. Antal Gábor kérdezi Szentiványi Kálmán volt „nyilas” költőt, hogy nem fél-e? „Én, hiszen én baloldali vagyok! Hiszen rólam Féja Géza és Gombos Gyula írtak. — És Gombosék miért baloldaliak? — kérdeztem ártatlanul. Hát nem tudod? Hiszen ők Péter bácsi barátai. De különben is hagyj békét. Most nem vagyok költő, most Darvas József titkára vagyok.”88

E parttalan vádaskodás tehát nemcsak Németh Lászlót és Veres Pétert, de még Darvas Józsefet sem kímélte. Elképzelhető, illetve elképzelhetetlen, milyen szellemi és politikai élet lett volna Magyarországon, hia ebből mindazokat kiiktatják, akiket az urbánusok megbélyegeztek. A kommunista párt művelődéspolitikájának irányítói — bár sok mindenben bírálták a népieket — ekkor még nem osztották az idézett urbánus véleményeket. így jöhetett létre — 1947 márciusának végén — Illyés Gyula és Németh László régóta tervezett találkozója Lukács Györggyel és Révai Józseffel, amelyet Illyés Gyula közvetített, nagyrészt azért, hogy az 1946 decemberi letartóztatások óta az „összeesküvés” szellemi atyjává bélyegzett Németh László zaklatott helyzetét rendezze.87 Az ekkor Hódmezővásárhelyre húzódott író — az állandó hírlapi támadások s a suttogva terjedő hírek hatására úgy látta, hogy letartóztatása valószínűvé vált. Lelkiállapotát saját szavai jellemzik a legjobban: „Védekezésem énnekem egy volt: Kristónéra elég határozottan rászóltam, hogy most már jöjjön be velem a patikába, s ott egy gramm morfiumot mérettem ki vele, öt húszcentigrammos porban. Az egyik a nadrágom hajtókájából hullott ki s laposodott el — odakerült arra az esetre, ha meglepetésszerűen fognának el, mielőtt a többit bevehettem volna. A börtöntől s rémlátásaimtól csak egy menthetett meg: Széchenyinek voltak pisztolyai, nekem a zsebemben a halál.”88

A Révai József lakásán tartott beszélgetésre így emlékezett Németh: „A négy jó agyvelő fokról fokra ledobta félszeg szerepét, mór csak az volt a fontos, ki milyen okosat mond, s olyan parázs beszélgetés indult meg, hogy a sok közbeszólás miatt rendet kellett szabni...” Lukács: „Mi magának szövetséget ajánlunk! Amire én azt ajánltam, használják föl konkrét munkára az agy velőmet, úgy, ahogy azt a polgári agyvelőkre Lenin is előírta. (...) Lukács az autóban azt mondta, hogy ez csak egy beszélgetés kezdete volt.”89

A Szabad Szó természetesen igyekezett ez alkalmat felhasználni az „összeesküvés” ürügyén általános támadásba lendült urbánusok visszaszorítása. Hisz ez a „kitűnően sikerült” ismerkedés eleven cáfolata volt annak, „hogy a szélsőbaloldal mereven elzárkózik a népi írók egy csoportjának elismerésétől s még beszédesebb” bizonyítéka, „hogy mennyire nem a szélsőbaloldal szellemi kitűnőségei azok, akik hónapok óta otromba és gálád támadásokat vezetnek a népi írók, közelebbről például Németh László ellen.”90

Nem késett erre Zsolt Béla válasza sem, aki szerint „ez a találkozás balról de- zavuálni látszik azokat, akik az összeesküvés kerge ideológiájában vezérmo.tívum- ként szereplő ^mélymagyarságért’ a magyar közgondolkodást évek óta mételyező Németh Lászlót tették felelőssé.” Természetesen nem felejtett el emlékeztetni, hogy volt már találkozó.Gömbössel is. „Ekkor kezdődött íróink jelentékeny csoportjának árulási folyamata, amelynek során a bátrabbak és becsvágyóbbak eljutottak a fa- sizmusik, az óvatosabbak és alattomosabbak pedig megelégedtek azzal, hogy hamis tanúi és haszonélvezői legyenek.” Aztán következett Lillafüred, s miközben „a magyar irodalom e kiválóságai halmozták a ,találkozásokat’, közülünk sokan az állati lét legalacsonyabb fokán kényszermunkát végeztünk.. . ezek az írók a múltban politikailag is vezetni akarták népüket és segítettek odavezetni, ahová 1944-ben eljutott. S most újra politikai vezetőszerepre törnek.” Ezért nem hajlandó Illyésről és Némethről kedvezően írni.91

155