Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből II. (tanulmány)

népi irodalom jobboldalias eszméit és törekvéseit vitték tovább”. Ezek a Független Ifjúság és a Magyar Barasztszövetség.72

Jellemzője a korszaknak, hogy a letartóztatottaktól mindenki igyekezett elhatárolni magát, s az érdekeltek nem merték megkockáztatni, hogy az ártatlannak hitték érdekében akár csak szót is emeljenek. A Kis Újság például igyekezett a kisgazdapártot súlyosan érintő „összeesküvés” szellemi szerzőségét a népi írók nyakába sózni. „A Kis Újság cikke fasiszta vagy ,fasizáló’ írókként emlegeti többek közt Németh Lászlót, Sinka Istvánt, Kodolányi Jánost”, holott ezek az írók a kisgazdák lapjaiban jelentek meg, a parasztpárt nem vonta be őket politikájába, de — állapította meg a Szabad Szó — „mindig tudtuk írói rangjukat, mindig tudtuk róluk, hogy tévedéseik ellenére sem voltak soha fasiszták, mindig megvédtük őket az igaztalan támadásokkal szemben”.73

Az ideges kapkodás eg y másrarn u toga tása, az őrizetbevettek töl való azonnali elfordulás a támadó urbánusok érveit gyarapította. Nem csodálható hát, ha Rónai Mihály András leplezetlen elégtétellel állapította meg, hogy lám a népiek vezetői mégiscsak oly utakra kalandoztak, amelyekre most Erdei Ferenc üti fel végre a tilalomfát; „hát akkor mi a csuda jelöl jolyt itt a vita évekig) pokolra való urbánusok s derék népiek között?” — kérdezte leplezetlen elégtétellel, hogy aztán nagylelkűen kijelenthesse: mindkét részről akadt „szemét ember bőven”.74

A felbolydult politikai hangulatban nagy szükség lett volna mértéktartó elemzésekre, ilyen azonban alig akadt a szenvedélyektől fűtött megnyilatkozások között. Mindenekelőtt Bábó István: összeesküvés és köztársasági évforduló című írását kell kiemelni, amely a Válasz 1947. februári számában jelent meg. Kiindulópontja, hogy „Magyarországon ma olyan politikai indulat, melyből a demokratikus kormányzással komolyan szembeforduló politikai erők kinőhetnek, három van: a zsidóellenes- ség, a kommunistaellenesség és az az indulat, mely a parasztság, főleg a szegényparasztság feltörése ellen fordul”.75 Ebből következik, hogy „hiábavaló minden harci riadó, mely ezen az egész szövedéken kívül keres és vél találni fasisztákat vagy hasonló veszedelmeket”. Azaz a fiatal magyar demokrácia ellenfelei a haladásban érdekelt erők közös ellenfelei. Ezért oktalanság pl. az, „mely a parasztpárt vagy Veres Péter feltételezett antiszemitizmusától akarja megvédeni az országot... mert azt amit Veres Péter a magyar politikában jelent, csak egy olyan fordulat tudná kiiktatni, amely a parasztokat, kommunistákat és zsidókat egyszerre látná el újból a kötelező »büdös« jelzővel”.76 A politikai érdekek tisztázása után nagyon fontos gyakorlati tanácsokat adott, idejekorán érzékelve mindazon veszedelmeket, amelyekből a későbbi súlyos bűnök fakadtak. Először is „Nem jó, ha a nyomozásnak nagyon élesen körülhatárolt politikai feltevései és tételei vannak ... A felderítés akkor jó, ha nem kész elképzelésekkel dolgozik, hanem mindenekfelett kíváncsian. A közlések hitelességét semmi sem rendíti meg jobban, mint ha az adatok kezdik túlontúl felvenni a különféle politikai tantételek iskolás példázatainak a formáját.”77

Bibó nem vonta kétségbe, hogy volt bizonyos összeesküvés, de mint idézett soraiból kiderült, tartott annak politikai műperré változtatásától, ezért hangsúlyozta: „Nem jó az összeesküvést politikailag nagyon türelmetlenül kihasználni akarni. A meggyőző erő rovására megy, ha úgy tűnnek fel az összeesküvésről szóló híradások, mint új csatabárdok már előzőleg is folyó politikai küzdelmek számára.” Ezen kívül: „Nem vezet jóra, ha a világon mindent, ami pillanatnyilag baja és nehézsége a demokráciának ... pillanatnyi kényelemből az összeesküvés számlájára írunk, mert ezzel a demokratikus kormányzás igazán nem lesz könnyebb.”78

A Magyar Közösség vezetőinek gyakori találkozóit, megbeszéléseit már 1946 augusztusától figyelemmel kísérte a Hadügyminisztérium Katonapolitikai Osztálya. Mikor azonban kiderült, hogy az „összeesküvőktől” szálák vezetnek a kisgazdapárthoz, sőt egyes „résztvevői” a kisgazdapárt tagjai és képviselői, az ügyet sikerült felhasználni a kisgazdapárt meggyengítésére. Ehhez hasonlóan (egyesek kapva-kaptak azon, hogy a Magyar Közösség őrizetbe vett tagjai támogatói voltak a népi irodalom harmadikutas vonulatának, s lefoglalt írásaikban a harmadik út kifejezés mellett szerepelt la Németh Lászlóra utaló mélymagyar, hígmagyar kifejezés is. Így in153