Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből II. (tanulmány)

immáron majdnem egy évszázada vajúdó népi-nemzeti válságunk egyik legsúlyosabb problémájával a paraszt-kérdéssel, ennek a találkozásnak a villamos kisüléséből olyan szellemi forróság keletkezett, hogy az a kamaszkorból alig kilépett értelmiségiekből szinte máról-holnapra súlyos szavú író-politikusokat formált, immár megállapodottnak hitt írókat gyúrt át, eddig ismeretien, ragyogó tehetségeket olvasztott ki a paraszti mélyvilágból. Volt ennek iaz izzásnak füstje is, korma is, sőt gőze is, — mégis olyan mozgalom kerekedett köré, amelynek történelmi jelentőségét tagadni már nem lehet.59

Darvas József e ma is korszerű elemzése és értékelése, mely eltér a szerző és a kommunista párt későbbi véleményétől, úgy születhetett meg, hogy ia kommunista párt ekkor — mint azt a Fórum szerkesztőségi névsora is mutatta — a magyar értelmiség legjobbjainak összefogására törekedett, szembefordulva az urbánus bosszú- szomjjal. S Darvas József, aki 1936-ban már tagja volt a kommunista pártnak,6» s 1945-ben taktikából lépett be a Nemzeti Parasztpártba, mint népi író szíve szerintinek tekintette ezt az akkori kommunista elképzelést. Később a kommunista párt — amikor már nem volt szüksége a népiekre — átvette az urbánus vádakat, s azok nagy részét saját véleményeként foglalta határozataiba. E szemlélet hatotta át az MSZMP KB-nak a népi írókról 1958-ban közzétett állásfoglalását, amelyet mind a mai napig nem vontak vissza, annak ellenére, hogy senki sem tarthatja már irányadónak.

Folytatva e szerencsétlen, egy pillanatra sem szünetelő támadássorozat ismertetését, a következő célpont a „gyenge és koncepciótlan kulíúrpolitikus” Keresztury Dezső volt, iaki épp azon bírálóit merte újságíróesibészeknek nevezni, „akik tiltakoznak a félreérthetetlen kísérlet ellen, amellyel a kultuszminiszter a parasztpárti post- fasízmust és a Mindszenty-féle klerikalizmust egy frontra akarja hozni, amikor beszédében hangulatot csinál az egyházi iskolák mellett.. .”81

Faragó László azt kifogásolta 1946 novemberében, hogy „az irodalmi terepen még mindig a nyilas és a népi-völkisch az úr... irodalmunkat megint Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Németh László és Kodolányi János reprezentálja .. ,”B2 Akik — Bóka László szerint — „segédletünkkel előjöttek az illő, feledtető hallgatásból, s ma már eszmeadói s ízlésformálói ismét társadalmunknak”, ráadásul úgy „lovagoltak be a magyar közélet porondjára, 'hogy egyszerű, társas-illem megkövetelte pardont sem kértek senkitől.. f63 Máté Iván a két háború közti időszakról szólva azt bizonygatta, hogy az irodalom, ,.amely a regionializmust hangoztatja, megfelel a rendszer vidéki urainak, irodalom, amely valami ködös és megmagyarázhatatlan ,magyar szellemiség’ szuprémációját óhajtja, megfelel az árulásába lassan teljesen belebutult, nagyrészt zsidószárrrüazású régi polgárságnak is. (...) A magyar irodalom az ellen- forradalom irodalma volt az elmúlt huszonöt évben .. ,”6/' A Népszava e meglepő értékítéletére nem érdemes szót vesztegetni, arra viszont fel kell figyelni, hogy a „magyar szellemiséget” ködös és megmagyarázhatatlan valaminek tekintette.

„A magyar urbánusok hevületében a népiek ellen titokban osztályféltés zihált” — állapította meg Balázs János az Üjholdban közölt, szenvedélyes írásában.65 Az urbánusok szerinte attól ,félnek, hogy más is a kultúra, a gazdasági jólét melegéhez férkőzhet (...) De miért félt nálunk ia polgár és nemes urbánus író a szegény- parasztság felfelé törésétől? (...) A mi polgárságung ... kezdettől fogva a feudális nagybirtok és nagytőke uraival lépett érdekszövetségre s életstílusával a genttyt majmolta. Most pedig, amikor érdekházassági partnerei közül az egyik, a feudális nagybirtok kidőlt, még görcsösebben ragaszkodik ia meglévő másikhoz: a nagytőkéhez, miközben nem szűnik meg visszasírni az elsőt sem. Ilyen múlt és ilyen jelen mellett hogy remélhetné a népiek tábora, hogy a polgári érdek urbánusnak álcázott prókátoraitól valaha mást is kaphat, mint gáncsot és gyűlöletet. (...) Nem kérünk olyan urbánus szellemből, mely valamiféle magyar Fellegkakukvárban ülve a nyugati polgári dekadencia irodalmi különcségeit kérődzi vissza, egészen más társadalmi körülmények között. (...) Szükség van-e olyan urbanizmusra, mely a falu és város közt egyelőre még élesen mutatkozó szín vonal-különbséget még jobban

151