Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - Salamon Konrád: Mozzanatok a népi-urbánus vita történetéből II. (tanulmány)

összefogását hirdették, ugyanakkor jogosan utasítottak vissza a munkásság nevében gyakorolni akart bármilyen irányító szerepet. Az idézett megállapítás viszont azt a látszatot keltette, mintha az urbánusok valamiféle nagyon haladó elvű alapról emelnék kifogásaikat.

E félreértést tisztázta Haraszti Sándor a Darvas József, Lukács György, Or- tutay Gyula és Vértes György által jegyzett Fórum című folyóirat 1946 szeptemberében megjelent első számában. Gondolatait a közelmúlt szokatlan hevességű vitájához fűzte, amit a Haladás robbantott ki Illyés Gyula ellen. „Az urbánusok ezúttal a .nevető harmadik’, a reakció hangos derűje közben nem Veres Péteren, hanem a .Puszták népe’ íróján keresztül igyekeznek elverni a port a népieseken, felhánytor- gatván ellenük mindazokat a vádakat, amiket a két tábor régi vitáiból Imiár ismerünk.” A Gömbössel való cimborálás vádja „a vita hevében kissé meggondolatlanul egy olyan urbánus száján csúszott ki, akinek irodalmi ,baj társai közt nem egy olyan akad, aki a fasizmus másik ,nagy géniusza’: Mussolini előtt, még illemtu- dóbban végezte ezt a nem éppen demokratikus szertartást. A ,Haladás’-nak az a nem éppen szerény urbánus munkatársa például, akit Miklós Andor újságpalotájában a liberalizmus anyatején maga Földi Mihály dajkált közíróvá. Zsolt Bélának sincs valószínűleg kétsége afelől, hogy ez iaz urbánus neofita, bárhogy szeretné is, soha senkivel elhitetni nem tudja, hogy nem hivatlanul kapaszkodik fel az irodalmi népügyész pulpitusára..”55

A kommunista Haraszti Sándor e határozott visszautasítást követően arra mutatott rá, hogy iaz urbánusokat — nézeteik különbsége mellett — a „parasztsággal szembeni közös negatív álláspontjuk” tartja össze. „Valamennyien azt vallják — több-kevesebb óvatossággal és változatban —, hogy a város, ha nem osztatlanul, de a haladás igazi tűzhelye, szemben ia paraszti faluval, mely általában inkább a ma- radiság, a reakció tűzfészke.”5*5 Szólt az ellentétek egyik — azóta szemérmesen elhallgatott — fő okáról is: „Olyan burzsoáziáról van ugyanis főleg szó, ki a magyar polgári fejlődés kezdetén úgy vert itt fészket, hogy még ideje, sem módja nem lehetett a magyar történelmi, népi hagyományok teljes adoptálására. Nagyrészt ezért állanak a népiesek olyan idegenül a magyar burzsoáziával szemben és ezért nézik olyan fanyar bizalmatlansággal azokat, akik ezt a burzsoáziát próbálják politikai és szellemi életünk központi figurájának megtenni.

Mindebből könnyű megérteni, hogy a népiesek 'és urbánusok vitájában miért állunk inkább a népiesek, mint az urbánusok mellett. Nemcsak azért, mert tisztában vagyunk a parasztság szerepének döntő jelentőségével”, hanem azért is, mert „a népiesek sokkal inkább és sokkal több eredménnyel állnak iá haladás főirányvonalába, mint az urbánusok, akik jobbfelé nem egyszer követnek el meglepő ballépést”.57

Darvas József szerint e por annak bizonyítéka, „hogy a népi irodalomban föliz- zott nagy magyar kérdések lényegileg ma is elintézetlenek”.58 Bár az „elintézés” már elkezdődött, de a vitázók ezt nem veszik figyelembe. A Fórumban megjelent tanulmány második részében a következő fontos megállapítások olvashatók: „A népi mozgalomnak az a sokszor felemlegetett, úgy is mondhatnám: felbánytorgatott magatartása, hogy nem vette kellőképpen figyelembe a munkásosztály, s különösen a szocialista munkásmozgalom történelmi jelentőségét... nem csupán abból eredt, hogy akkor tört fel, amikor sorozatos vereségéket szenvedett és súlyos belső válságokkal küzdött a munkásmozgalom. Ez is ok volt természetesen. Ám emellett és sok egyéb mellett szerepet játszott az az öntudat is, hogy én jobban ismerem, mert konkrétebben, minden lehető viszonylatában megvizsgáltam a parasztság belső életét, kultúráját, lelkivilágát, — tehát azt is jobban meg tudom mondani, hogy hogyan, milyen formák között és merrefelé keresheti népi-nemzeti felszabadulásának útját. Különösen, amikor a népi mozgalomhoz felzárkóztak iá paraszti sorsból származó írók is, akik nemcsak vizsgálták, hanem élték is a parasztság életét.

Az ilyen öntudattal aztán nehéz vitázni csak elvi érvekkel, a marxizmus társadalmi törvényszerűségeivel, s a munkásosztály vezetőszerepének iá hangoztatásával. (...) Az értelmiségi .válságterméknek’ indult falukutatás, ahogy összetalálkozott az

150