Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Füzi László: A korszerűség vállalása (kultúrkritika és kiútkeresés Németh László gondolkodásában) (tanulmány)
pitalizmus végének jelenségeivel), s ezzel „felszabadítja az emberiség figyelmét a gazdasági életről, amely idáig lenyűgözte, a szabályozott gazdaság másodsorba szorul, s helyet enged lényegesebb emberi teendőknek”.32 A tervgazdálkodást ugyanakkor a vállalkozás lehetőségével kapcsolná össze: „El lehet képzelni a tervgazdaságot is, mint vállalkozások hűbériségét, ahol a magántulajdon helyébe a munkabizomány lép; a .birtokos’ felelős a közösségnek, a közös terv szolgáltatásokat szab ki rá, de megőrzi a nagy kollektív kereten belül egyéni függetlenségét, kifelé a rendszer része, de benn a maga udvarán a maga ura”.33 Ez a vállalkozási rend visszaszorítaná a bürokráciát, s megteremtené a vállalkozások, a területi alapon szerveződő csoportok önállóságát: az alárendelés helyett a mellérendelés társadalmát. A munkának és a társadalomnak ez a szervezettsége az autentikus ember számára felszabadítaná az emberi erők javát, az embert visszavezetné tevékenysége lényegéhez... 4. Az előbbiekben kibontott gondolati rendszerhez pár megjegyzés is kívánkozik mind a részterületek, mind a részterületek egymáshoz való kapcsolódása, mind pedig annak az időszaknak ia vonatkozásában, amelyben ez a gondolatrendszer létrejött. A művészetek 20. századi mozgását vizsgáló írásokban kitüntetett szerepet foglalt el az irodalom. Magyarázható ez azzal is, hogy voltaképpen írói tájékozódással állunk szemben, s azzal is, bogy az irodalomnak, s különösen a prózának ez a kiemelése később is megfigyelhető lesz Németh gondolkodásában. Egy-egy regényt egy nép, népcsoport szellemi önkifejeződéseként fogadott el. S ebben a vonatkozásban már aligha csak az irodalom Németh által felnövesztett szerepéről van szó, gondolkodását a művészetek közép-kelet-európai fejlődésének sajátosságai is meghatározták. Az új tudományról mondottaknak is legalább akkora a saját mű alakulását inspiráló szerepe, mint amilyen érvénnyel tartalmazták a század tudományának kritikáját. Itt csupán a Tanú enciklopédikusságára utalunk, s arra a törekvésre, amely ,a humán és a természettudományos gondolkodás összehangolására irányult. A ilegmagyobb vitát azonban az új politikával kapcsolatos gondolatok váltották ki, noha ezek még csupán 'látens módon 'tartalmazták a későbbi Németh László-i ideológia főbb elemeit, így mindenekelőtt a minőségszocializmust és a hanmadik- utasságot. Ha a művészetek kapósán Németh László író voltáról szóltunk, & tudományos megújhodás kapcsán pedig arról, hogy saját gondolati elképzeléseit vetítette rá a tudományok fejlődésére, itt is meg kell említeni: Németh nem volt politikus, de politológus szakember sem; igaz, hogy elképzelései politikai .tartalommal is bírtak, de semmit sem tett azért, hogy azokat a politikád cselekvés meghatározójaként a politika szférájában szerepeltesse. A politikai rendszer tartalmi összetevőit tekintve, ide pedig az érdektörekvések tartalma, az ideológiai szféra, s a politikai kulturáltság kérdései tartoznak a hatalmi viszonyok jellegének meghatározó volta mellett, úgy találjuk, hogy Németh főképpen csak ideológiai kérdéseket érintett. Ha pedig a politikai szervezetekhez, politikai közösségekhez, politikai normákhoz és a politikai információ rendszeréhez való viszonyát vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy .igyekezett elkerülni a részrendszer bármelyik elemével való kapcsolatot is.34 Így igazat kell adnunk Béládi Miklósnak, iaki nem csupán Németh politikával kapcsolatos elképzeléseit, de a minőségszocializmus konkretizált felfogását is többje- lentésű, s nem csupán .politikai tartalommal bíró elképzelésnek tartja. Eszerint a minőségszocializmus magában foglalja az emberség reformját, a belülről vezérelt új egyéni életfelfogást; az irodalom és kultúra nemzetreprezentációs szerepkörét, és a társadalom megreformált modelljét, a minőségtermelésre (kert és telep) épített, az osztályellentétaket és a vagyoni különbségeket felszámoló trendjét. Természetes, mondja Béládi, hogy a minőségszociálizmusnak volt 'ideológiai és politikai tartalma is, de „Németh László magával a politikával behatóbban, .részletesebben nem foglalkozott, terveiben a párt, mint olyan föl sem bukkant, s a politikai intézmények tevékenységét is a iehető 'legszűkebb körre korlátozta volna.”35 138
