Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - Füzi László: A korszerűség vállalása (kultúrkritika és kiútkeresés Németh László gondolkodásában) (tanulmány)
letlen, hogy Németh íróként épp akkor tér vissza az 1920-1923 közötti évekhez, amikor önmaga számába gondolatilag is tisztázta a szerepvállalás lehetőségét: az Emberi színjáték írásakor és az azt követő lázas tájékozódási hullámban. Németh gondolkodásában a válságérzet — lláttuk — kettős gyökerű: a társadalmi élet megoldatlanságai éppúgy táplálták azt, mint a személyes lét gondjai. Ez a kettősség továbbra is jelen lesz gondolkodásában. Az Emberi színjáték például legalább annyira a magyarság regénye, s ebben az Elsodort falura és a Halálfiaira emlékeztet, mint Boda Zoltáné, iaz egyéniség dilemmáját felvállaló modern szenté. A fiatal Németh gondolkodásában ott volt az értelmiségi létezésmód és az autentikus magyarság kapcsolódásának kérdése is. A kultúrát .jéletet szabályozó elvnek” tekintette, kétpólusú irodalmi modellje pedig — noha az induláskor főképpen a népiség felől volt biztosítva — nyitott volt a világirodalom, az irodalmi korszerűség irányába is. Példaként említhetjük erre a B. Nagy László által ragyogóan elemzett korai világirodalmi írásokat is, így többek között a Pirandellóval foglalkozó esszét, valamint az André Gide- és a Freud-tanulmányt. A korszerű irodalmiság elemzésének irányába hatottak a Némethiéi kapcsolatban annyit emlegetett, s a szakirodalom által bőven elemzett hatások is. Hiszen már Adyban sem csupán a veszélyeztetett magyarság költőjét láttái, hanem — Király István szavaival — „a jellegzetes anrtiimperialista élménykömek, az elidegenedés, a csonkaság elleni tiltakozásnak, a teljességetikániaik”H költőjét is. A válságérzet a húszas évek derékán a fiatalabb írónemzedék tagjainál egyébként is meghatározó volt. Ahogy Lackó Miklós, a korszak eszmetörténetének legjobb ismerője írja, a korabeli Sajtóból és irodalmi lapokból „egész ciklusokat lehetne összeállítani a rezignáció, a magány, az idegenségérzés akkor föltámadt költészetéből”.!2 Németfanéi — immáron az Emberi színjáték írásának idején — ezt a közérzetet csak mélyítette az egyéniség jogainak, lehetőségeinek vizsgálata. Egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy ebben az időszakban bontakozott ki Babits Mihállyal való személyes kapcsolata is. Mint ismeretes, Babits a húszas évek közepétől az írástudók felelősségét hirdette, az íróktól pedig a szellem területére való visszahúzódást követelte. Németh ebben az időben ismerte meg Dosztojevszkij írásait is. Dosztojevszkij — Török Endre kifejezésével élve — az egyensúly felbomlásának írója, végsősoron a természet és a történelem közötti egyensúly felbomlását fejezte ki. A vi- lágidegenséggel küzdő Boda Zoltán megalkotója éppen az Emberi színjáték írása idején fedezte fel önmaga számára Dosztojievszkijt: „Ecbermanból el-elolvastam néhány fejezetecskét, bár egészen lekötni most nem tud — írja 1929. április 28-án keltezett levelében Földessy Gyulának —, hatalmas konkurense támadt Dosztojevszkijben. Azt hiszem, ez az az író, aki teljesen felnyitja a lelkemet. Ady óta a legtermékenyítőbb irodalmi hatás, s föltétlenül a legnagyobb író, akivel behatóbban foglalkoztam. A kedvéért erősen tanulok oroszul. Szeretnék egy nagyobb Dosztojevszkij- tanulmányt, esetleg könyvet írni; remélem, hogy verem vele nemcsak a hazai Dosztojevszkijről hápogó kis ökoskodóinikat, de André Gide könyvét is".13 Több irányból vezetett tehát az út ahhoz, hogy Németh gondolkodóként is tájékozódjon Európában, felmérje a modem, főként nyugati irodalom helyzetét, megismerje a legkiemelkedőbb írókat és alkotásaikat. Az inspirálók közt kell számon tartanunk Halász Gábort is, akinek a modem regényírói, a líra haláláról írt tanulmányai nagy hatást gyakoroltak Németh Lászlóra. Németh is az új művészet nyomába eredt, s mivel kor jelenségekhez kötődték, számos megfigyelése rokon is Halász Gáboréval, innét ered, hogy az esszéírók és Németh kiindulópontja között azonos élményeket és azonos meghatározottságokat találunk, hogy aztán a harmincas évtized már más irányba vezesse Némethet, illetve Halász Gábort, Szerb Antalt, Cs. Szabó Lászlót. Az új tájékozódási irány bejelentését Németh A kritika feladatai című írásában végezte el. Az írás a Nyugatban jelent meg 1929. decemberében, ezt követte a híres Ortega-esszé (Napkelet, 1930. július), ez pedig már szinte megelőlegezte a nyugati irodalmat figyelő Kritikai Napló írásait (ezek :az írások is a Napkeletben jelentek meg, 1930. októberétől). Németh nagy cikk-sorozata, melyet nemzedéktársairól 1931. 133
