Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Valuch Tibor: Sors és történelem (Kovács Imre pályája 1945 után) (tanulmány)

kapitalizmus és a kommunizmus között keresték a kompromisszumot, a .harmadik utat’, az ’56-os forradalom a harmadik utat úgy értette, hogy Magyarország maradjon ki a blokk-politikából, legyen semleges Kelet és Nyugat között. Nacionalizmusuk a 'legtisztább hazaszeretet volt, soviniszta túlzások, elfogultság nélkül, a szomszéd népek iránti barátság erőteljes hangsúlyozásával. Még a dunai kanföderáció gondolata is felvetődött a forradalmi programokban.”17 Fontosnak tartotta annak ismételt hangsúlyozását, miszerint „az 56-os forradalomnak erős népi töltete volt.” Egyidejűleg arra is rámutatott, hogy a magyar Október „legmarkánsabb jelensége a forradalmi tanácsok spontán megalakulása és programjaik azonossága volt.”18

Mindvégig nagy figyelemmel és mélységes aggodalommal kísérte az eseményeket. Megdöbbenéssel vette tudomásul a forradalom leverését. Ügy látta: „az ötvenhatos forradalom a múltból a jövőbe vetítette a magyar kérdést...” A hazai politikai rendezés esélyeit latolgatva, arra a következtetésre jutott, hogy olyan kompromisszumra van szükség a szabadságjogok és a demokrácia kérdésében, amely sem az otthoni, sem az emigrációban élő magyarságot nem kényszeríti a szabad élet eszményének föladására. Ez a megegyezés, „lényegében azt jelentené, hogy a hatalmat meg kell osztani a magyar nép és a kommunista rezsim között, aminek legalkalmasabb kerete a felújított negyvenötös koalíció lehetne, a legalkalmasabb időben megtartott szabad választásokkal a tényleges és stabilabb képlet kialakításáig.”19

Az 1956-ot követő menekülési hullám élénkebbé tette iaz emigráció politikai és szellemi életét. Kovács Imre alapítótagja volt az 1957. márciusában létrehozott Magyar Írók Szövetsége Külföldön elnevezésű írószervezetnek, majd az egy évvel később alapított Nemzeti Bizottságnak. Szolidaritási akciókat szervezett a magyarországi politikai elítéltek mellett, európai és ázsiai körutakon, tárgyalásokon vett részt a magyar ügy jelentőságiének tudatosítása érdekében.

Tapasztalatairól és útiélményeiről 1959-ben és 1960-ban cikksorozatokban számolt be ,az Űj Látóhatár Olvasóinak. Meglepő volt számára, hogy Ázsiában és Dél- Amerikában hasonló problémákkal szembesült, mint amilyenekkel fiatal szociográ- fuskónit Magyarországon is dolga volt. Így kapcsolódott be az International Center for Research New York-d intézetének munkájába. Kutatásai során elsősorban azzal foglalkozott, miként lehetne megfelelő szociális intézkedésekkel átalakítani a dél- amerikai országok mezőgazdasági termelésének szerkezetét. „Sokat kínlódtam La- tin-Amerikával és olyan nehézségekbe ütköztem, amelyeket előre ugyan megláttam, csak arra nem gondoltam, hogy meghaladják erőmet és képességeimét, így bátran nekivágtam új megbízatásomnak. A nehézségek a meg nem. értésből fakadtak, se a kontinens, se Washington nem gondolja komolyan a kérdések megoldását és inkább tüneti kezeléssel bajlódik, mintsem készek lennének azokra a strukturális változtatásokra, radikális reformokra, amelyeket én javasoltam és amelyek nélkül Latin- Amerika menthetetlen .. ,”20 — írta Borbándd Gyulának, tapasztalatait összegezve.

1963-ban a Szabad Európa Bizottság sajtóosztályára került és a Magyarországi Hírek című kőnyomatost gondozta. Közben két évig szerkesztője volt a The Hungarian Quarterly címmel megjelenő negyedévi lapnak. Ugyanezen év végén Kiss Sándorral és Varga Lászlóval Memorandumot fogalmaztak meg a magyarországi fejleményekről és azt eljuttatták az ENSZ-hez.

ötvenedik születésnapja alkalmából az Űj Látóhatár 1963. évi második számában, többek között Molnár József és Borbándi Gyula köszöntötte és méltatta munkásságát.

E számvetésre késztető esemény után, változatlan aktivitással vett részt az emigráció szellemi és politikai életében. Közel másfél évtizeden át — 1958 és 1972 között — az Űj Látóhatár főmunkatársa volt.

Felismerte, hogy a hatvanas évek közepétől Miagyarországon kibontakozó lassú konszolidáció alapvetően új helyzetet teremtett, amit minden józan gondolkodású embernek tudomásul kell vennie. Mert 'ezek az új körülmények határozzák meg a magyarság fejlődésének 'lehetőségeit. Kovács Imre úgy vélekedett, hogy a reális 'helyzetmeghatározás elkészítése során „az adottságokiból kell kiánduind, a tervgazdálko119