Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Valuch Tibor: Sors és történelem (Kovács Imre pályája 1945 után) (tanulmány)

dás, a parlamentáris demokrácia és az egyéni szabadságjogok egyeztetésében kell keresnünk a megoldást iaz új magyar politikai és társadalmi rend kialakítására. Az ötvenhatos forradalom is ebbe az irányba mutatott.”21 Ez egyben — a maga részéről — annak tudomásul vételét iis jelentette, hogy az emigráció politikai szerepe fokozatosan csökken. Amii kihat az emigrációban élők és a hazaiak között — esetleg — kialakuló kapcsolatokra. Nem utasította el kategorikusan a párbeszéd gondolatát22, de lazelől elzárkózott, hogy a hazai állapotok kritikáját félretéve, kiérdemelje a hazai hivatalosság kegyeit. „Én határozott döntéssel emigráltam, pontosan tudtam, miért jövök el Magyarországról. Nem tudtam a kommunizmussal egyezkedni, képtelenségnek tartottam, hogy kommunizmusban éljék s ima is ez a felfogásom, hiába nevezik szocializmusnak. Valószínűleg erről a Magyarországról már nem jönnék el, de erre még nem megyek vissza. Én is ki vagyok 'téve a csábításnak, rábeszélésnek, hogy menjek haza, akár csak látogatóba. Amint azonban magyar földre lépnék, mindjárt elveszíteném azt a potenciálomat és hitemet, ami 23 éven át az elveimhez kötött. De elveszítené hitét sok magyar is, mert ha én hazamentem, a velem egy- ívásúak hazamentek, iákkor már nincs remény. A remény, a kitartás részesei vagyunk és ez roppant felelősség.. .”23 — írta 1970-ben Borbándi Gyulához címzett levelében. A hazalátogatást ekkor még kizárólag politikai gesztusként értelmezte. Néhány évvel később már enyhült álláspontja, s megértéssel kezelte a baráti célú hazatéréseket.

A magyarságba való mély belegyökerezettségét jelzi az is, hogy csak 1973-ban vette fel az amerikai állampolgárságot, amit barátai körében „emigrációim legfájóbb döntéseként” emlegetett.

A hatvanas-hetvenes években két nagy 'terület — a népi mozgalom, a harmadik út, a második világháború és a koalíciós időszak — elvi, eszmei és történeti kérdései foglalkoztatták. „Emigrációs tapasztalatai következtében Szabó Zoltánhoz és Gombos Gyulához hasonlóan alakította ki azt a meggyőződését, hogy a két ideológiai és politikai világrendszer küzdelmében a .harmadik út’ ideológiáját; egyféle demokratikus szooializmus eszmekörét kell képviselnie.”24 Korábbi kategorikus ítéleteit felülvizsgálva elismerően szólt Németh Lászlóról25, és elemző tanulmányokat szentelt más kortársak tevékenységének is. A népi mozgalom hőskora; Az eredet és örökség; Márciusi Front, 1937 című írásaiban pedig személyes emlékeit felidézve rajzolta meg e nagyhatású szellemi-politikai mozgalom 'történetét.

1980-ban jelent meg A Márciusi Front című könyve, amely a népi mozgalommal kapcsolatos ismereteinek és nézeteinek összefoglalása volt.

Emellett — helyenként dokumentum-értékű — önéletrajzi emlékezésekben, tanulmányokban kísérelte meg az 1941 és 1947 közötti magyarországi események feldolgozását. A Magyarország megszállása című műve ezek összefoglalásaként született meg, 1979-ben. Az önéletrajzi dökumentumregény és a történelmi publicisztika jegyeit ötvöző könyv, e sorsdöntő fél évtized nagyszabású tablóját nyújtja. Az író elismerte az 1945-ös fordulat jelentőségét és arra törekedett, hogy azt minél szélesebb körben tudatosítsa. Egyúttal kritikusan szemlélte a bekövetkezett változásokat és azok következményeit. Az ismétlődő történelmi itragédiák okait keresve, rámutatott az országot háborúba sodró Horthy-rendszer vezető rétegeinek rövidlátó politizálására. Az 1945 utáni fejleményeket elemezve pedig kiemelte, hogy „a .magyar társadalom felét kitevő parasztság sem volt különb állapotban, amikor ütött az órája. Nem volt egységes, nem volt koncepciója és átütő programja. Államfenntartó képességeit és vezetési ambícióit, ha ilyesmivel egyáltalán rendelkezett, kizsigerelte a kemény és kegyetlen magyar történelem. (...) Csőd be jutott életformájával és lassúbb észjárásával a parasztság eljátszotta nagy lehetőségeit; a régi rend összeomlásával keletkezett politikai vákuumot nem tudta kitölteni és a hatalmat gyorsan magához ragadni. Nagyszabású program és céltudatos vezetés hiányában, kezdettől megosztottan, majd polarizáltán a munkásságot megnyerő kommunisták manőverezéseinek áldozatául esett.”26

E nagyobb lélegzetű vállalkozások mellett érzékenyen figyelte a nyugati magyar szellemi élet jelenségeit, rendszeresen szemlézte az emigirációbeli irodalom alkotá120