Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Erdész Ádám: Társadalomkutatás, modernizáció, politika (Kovács Imre magyarországi pályája) (tanulmány)
Kimondottan nagy figyelmet fordított a „‘középosztály”, az „intelligencia” viszonyaira és potenciális lehetőségeire. A középosztály fogalma alatt a tisztviselői- értelmiiségi réteget éntette. Többnyire arról írt, hogy a tisztviselői ikiar része a mélységesem antidemokratikus hatalmi szerkezetnek. Az anyagi helyzet romlásával e réteg még inkább függő helyzetbe került, állandó alkalmazkodásra kényszerült, hogy megtarthassa a társadalom nagy többségéhez képest privilegizált helyzetét. A társadalom átalakítása szempontjából Kovács Imre nem számolt velük. A népi írók többsége hasonlóan foglalt állást. Ök a válságosnak ítélt helyzetben nem a Max Weber-i szakszerűséget kérték számon a tisztviselői-értelmiségi rétegtől, hanem ia szolgálat általuk hirdetett szereptudatát. Tőlük különviátasztatta Kovács Iimre a városi polgárságot, azzal indokolva a szétválasztást, hogy a polgárság önálló és a lehetőségekhez képest független. A nyugati típusú társadalomfejlődésben nagyon fontosnak tartotta szerepüket, a magyar polgárságot viszont aránya, megosztottsága miatt jelentéktelennek minősítette. Nagyon lényeges, hogy Kovács Imre hol találta meg a harmonikus gazdaság- és társadalomfejlődés megakadásának okait. Történeti vizsgálódásai során a középkori városiasodás folyamatát elemezve regisztrálta az első, döntő különbséget a nyugateurópai és a közép-európai régió fejlődése között: „[Nyugaton] a város megtörte a feudalizmus hatalmát, és polgárainak szabadságot: szabad életet, szabad gondolkozást és szabad munkát biztosított. A városok szabadabb levegője a környező falvakban is megindította azokat a folyamatokat, melyek a társadalom felbomlásához vagy átalakulásához, s a paraszti tömegek felszabadulásához vezettek.” Külön kiemelte a városi piac és az árucsere mezőgazdaságra gyakorolt hatását. Magyarországon nem alakult ki hasonló, sűrű városhálózat, de voltak mezővárosok, amelyek betölthették volna a nyugat-európai városok szerepét. Kovács Imre iá harmonikus fejlődés megtörésének időszakát a XVI—XVII. századra tette, miikor is a nagybirtok maga alá gyűrte a mezővárosokat és eltorlaszolta a szabad bérlővé válás útját. Mikor Magyarországon megtörtént a jobbágyfelszabadítás, Nyugat-Európában már kiépült a kapitalizmus rendje. A fejlődésbeli különbségek eleve kijelölték az ország helyét az európai munkamegosztásban. Egy másik megfogalmazásban: „... a mérkőző erők a kelet-közép-európai parasztságnak, köztük a magyarnak is, hátrányosabb helyzetet jelöltek ki.” A magyar feudalizmus — magyar parasztság című kötetből kiemelt két gondolat tartalma miatt is fontos. Emellett dokumentálja, hogy a kiáltó szociális igazságtalanságokat megismertetni akaró fiatal falukutató eljutott a fejlődést meghatározó gazdasági és társadalmi szerikezetek összefüggéseinek felismeréséig. ELMARADOTTSÁG ÉS MODERNIZÁCIÓ Kovács Imre már az első szociográfiáinak elkészítése idején keresni kezdte a válságos helyzetből kivezető utat. Pályája korai szakaszában — 1935-1937 — nagyon egyszerűnek látta a megoldást: föld, föld, föld! Ügy vélte, egy radikális földreform egy csapásra eltüntetné a súlyos gazdasági és társadalmi bajokat. Átvette a kisbirtok gazdaságosabb termelésével, nagyobb népességeltartó kapacitásával agitáló írók és „agrárszakértők” érvrendszerét. A látszólag egyszerűnek tűnő megoldás ellen szóló legkézenfekvőbb kifogásokat is könnyedén elutasította. A föld mellett a felszerelést is lehet parcellázni — válaszolta a kisbirtokok felszerelésének módozatait firtató kérdésekre. Ekkor még a megoldandó feladatot jószerivel csak szociális szempontból vizsgálta. A következő években közgazdasági és történeti ismereteinek mélyülésével párhuzamosan változtatta meg álláspontját. 1938-tól kezdődően lépésről lépésre haladt egy, a gazdaságii, társadalmi és szociális feltételekhez alkalmazkodó átalakítási koncepció kidolgozása felé. 1940—41-re kiformálódott az Európa gazdasági centruma által diktált feltételeket messzemenően figyelembe vevő, mégis az elmaradottság felszámolását — legalábbis csökkentését — ígérő alternatíva. A koncepció 108
