Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Erdész Ádám: Társadalomkutatás, modernizáció, politika (Kovács Imre magyarországi pályája) (tanulmány)
állandó mozgásban lévő, önmaga folyamatos megújítására képes gazdaság és demokratikus elvek szerint szerveződő társadalom kialakítását célozta. Ez az alternatíva lényegileg különbözik a magukat politikai pólusoktól való elhatárolódással meghatározó harmadikutas elképzelésektől. Kovács Imre átalakítása koncepcióját populista modernizációs modellnek tekinthetjük. Nem valamiféle romantikus parasztszemlélet vezette Kovács Imrét, amikor modernizációs koncepoióját a mezőgazdaságra és a parasztságra alapozta. Egyszerűen úgy ítélte meg, hogy egy természeti és történeti adottságainál fogva agrárjellegű országban, ahol a népesség nagyabbik részét a parasztság teszi ki, nem lehet más a kiindulópont. 1942-i>en a Kelet Népében szinte provokatívan fogalmazta meg ezt: .......agrárországnak lenni szegénységet jelent A mezőgazdasági termelés egymagában képtelen biztosítani az ország lakosságának megélhetését. Vagy, ha mégis ■biztosítja a legfontosabb szükségleteket, ükkor is nagyon alacsony életszinten tengődik az egész társadalom. Az 1940. évii népszámlálás szerint a trianoni Magyarország területén a népsűrűség négyzetkilométerenként száz: ez oly magas létszám, mely komolyan fcöll, hogy ösztönözzön bennünket a több és jobb termelésre, s az ország gyorsabb iparosítására... nem akarunk sem agrár-, sem pedig parasztország lenni. Sokkal többre vágyunk, mintsem megelégednénk egy alacsonyabb államkategória .romantikus vagy kényszerítő kereteivel. Fel akarunk szabadulni, s szabadságunk útja a parasztságból (akár imiint társadalomból, akár mint országból) kifelé vezet.” Kovács Imre elképzeléseinek továbbra is alfája maradt a földreform, de korábbi nézeteivel szemben határozottan leszögezte, hogy a földreform önmagában csak politikai eredményt hoz. A termelés extenziválódmi fog, ha a nagybirtokok felosztásával párhuzamosan más nem történik. A gazdasági előrelépés feltételének tekintette a birtokok üzemmé szervezését és nagyobb termelési keretbe emelését. A paraszti üzemen azt értette, hogy a tulajdonos ismeri gazdasága 'adottságait, számol a piac törvényszerűségeivel, gépesít, üzleti könyveket vezeit, kalkulál. A korszak hazai és külföldi agrárközgazdászainak elemzéseire támaszkodva kettébontotta a parasztgazdaságot külső és belső üzemkörre. Eszerint az osztályozás szerint a külső üzemkörhöz tartozott a szántó, a rét, a legelő. A belsőhöz pedig a gazdasági udvar és a kert. A belső üzemkörben folyt a szántóföldi termények feldolgozása és értékesítése, például állattenyésztés útján. A gazdasági udvarban folyó tevékenység intenzív munkaráfordítást igényelt, a szántóföldi művelés intenziválásához gépekre volt szükség. Mégpedig olyan gépekre, amelyek a kisbirtokon nem működhettek rentábilisan. Kovács Imre a magántulajdont érintetlenül hagyó szövetkezetekben látta azt a tágabb üzemkeretet, amely a gazdálkodás magasabb szintre emelését biztosítja. Terve szerint az intenzív emberi munkára alapozott belső üzemkör — háztáji gazdaság — teljesen önálló maradt vona, míg a szántókat szövetkezeti alapon művelték volna. A tradíciókat és a településszerkezeti különbözőségeket figyelembe véve több szövetkezeti modellt is kidolgozott. Első lépésiként javallottá a szántóföldön használt gépek közös beszerzését. A következő fokozatban ajánlotta a nyugat-európai mintát követő paraszti értékesítési szövetkezetek megszervezését. Közös feldolgozó kapacitást teremtő, az egyes tagok .termelését koordináló szövetkezés! formák is szerepeltek Kovács Imre terveiben. A korabeli technikai szint mellett 400—500 holdas termelési egységek létrehozását tartotta optimálisnak. Ekkora területen gazdaságosan lehetett működtetni bármilyen gépet, s ez az üzemnagyság minden tag számára áttekinthető volt: „A vezetés a legdemokratikusabb, semmilyen bürokratikus rend nem ülhet a nyakukra, nem használhatják, nem zsákmányolhatják ki őket.” Az üzemi és technológiai átalakítást nyomon köllett volna követnie a mezőgazdasági szakigazgatás, a hitelélet, az oktatás átszervezésének. Különösen az oktatás fontosságát hangsúlyozta Kovács Imre; a népfőiskoláktól és a mezőgazda- sági szakiskoláktól várta a parasztság szellemi felemelését. A vázolt átalakítás a parasztságot fogyasztóvá tette volna, automatikusan hozva magával az ipar belső piacának kibővülését, s a munkásság anyagi helyzetének javulását. Kovács Imre az infrastruktúra melllett az agrárszféra igényeit kiszolgáló 109
