Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Balázs Attila: Adalékul a holtak enciklopédiájába (noblesse oblige), John Wesley Oak (1881-1989) (kisprózák)

emleget, meg: fiókokat! Mi lehetett Ezra Pound véleménye Salvador Daliról? Vagy netalán Salvador Dali véleménye Ezra Poundról?

Erre, lehet, csak John Wesley Oak tudott volna pontosain válaszolni, ha életének száznyoloadik évében londoni legényűiakásából nem ragadja él váratlan hirtelenséggel a halál. Váratlan hirtelenséggel, mert John Wesley Oaknak szinte minden esélye megvolt rá, hogy mindenkit túléljen. Hogy miért? Hát csak úgy. Van egy ilyen érzésem.

Természetesen jogos a kérdés, hogy John Wesley Oak halála egyáltalában említésre méltódé, amikor az általa egyszer viccből meghirdetett wesleyizmus- nak sem maradtak igazából kitapintható, kielemezhető nyomai. John Wesley Oak nem hagyott életművet maga mögött, Salvador Dali festményén is gyorsan túladott, Ezra Pound híres Camitóit pedig valószínűleg el sem olvasta soha. John Wesley Oak találkozása a művésziét zsenialitásával véletlenszerű és futólagos. Lehet, teljesen lényegtelen. Hangoztatott életművészetéről sem maradtak fenn meggyőző adatok. John Wesley Oak életéről, cselekedeteiről a második világháború után nem tudunk semmit. Elképzelhető, hogy ia második világégéstől errefelé John Wesley Oak nem 'is szólt, nem is csinált semmit. Sosem festette meg a maga hattyúját vagy akármijét, nem foglalta versbe 'anyja zongoráját, sosem írta meg 'kezdetben kalandos, aztán fokozatosan szürkülő életét. John Wesley Oak egyáltalában nem használta ki a számára bőkezűen kimért időt?

Nos, attól függ, hogy merről nézzük. Ha jobban belegondolunk, valójában nem győzünk csodálkozni John Wesley Oak agyafúrtságán, amellyel — lango- losian lezser hidegvérrel — egyszer és mindenkorra megingathatatlanul helyet szorított magának iaz örökkévalóságban. Mindenkorra, mert egy Salvador Dali például kimehet a divatból, de John Wesley Oak sosem. Salvador Dali dicsfénye elhomályosulhat, de John Wesleyé sosem. Salvador Dali kétségbeesésében legendás .bajszát tépkedheti majd valahol odaát, amíg John Wesley Oak nyugodtan röhöghet a markába. Hogy egy fiókot hozhatnak a nevével összefüggésbe valami távoli szigettel kapcsolatban, az Wesleyt igazából nem kell (hogy izgassa. Megjátszhatja a hülyét, mint aki nem tud róla. Egyáltalán nem fontos.

Ezért ha már szobrot akarunk emelni, ugyanakkor biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor John Wesley Oaknak 'emeljünk szobrot! Én erre szavazok. És csakis róla gyártsunk jegyzeteket, mint ón azt meg is tettem — példamutató szorgalommal.

1098