Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Tóth Pál Péter: Kovács Imre és a magyar parasztság jövője (tanulmány)

két, az 1937 és az 1938 márciusában megfogalmazott programjában megtalálható s közismert, hogy Kovács Imre a programok elkészítésében meghatározó szerepet játszott. Nem érdektelen azonban idézni, hogy ő már a Márciusi Front-időszakban komoly változást csak akkor remélt, ha „a magyar ifjúság odaáll a magyar dolgozók mellé és velük együtt teljes rendszer- és struktúraváltozást követel.”36 Említettem, hogy számításai alapján kimutatta az értelmiség és a középrétegek lesüllyedését. Szeme előtt azonban célként nelm a proletárország eszménye lebegett, mert azt remélte, hogy az országból a magyar dolgozók demokratikus és független országa lesz.37

Kovács Imre azonban nemcsak a parasztságért, ia munkásságért, az értelmiségért hanem ,az egész ország sorsáért is felelősnek érezte magát. „Számunkra — fogalmazta meg már 1938 májusában — mindennél fontosabb a haza és ha már az előttünk járó generációk eltékozolták örökségünket és nekünk csak ezt a kis országot hagyták, akkor erre teljes igényünket bejelentjük és nem vagyunk hajlandók némán tűrni, hogy a csonkaország is gyékényre kerüljön és könnyű prédája legyen bármilyen imperialista törekvéseknek,”38

A háború kitörését követően pedig úgy látta, hogy mindaz, amit addig a parasztság érdskében tettek, csőik részmegoldás volt, s a parasztságnak mint osztálynak a helyzetét ezek nem változtatták meg. Éppen ezért azok megszervezésére törekedett, akik egy irányban látták a jövőt és egyféleképpen képzelték el a kibontakozást.39 Nem volt számára kétséges, hogy a háborút követően új társadalmi, gazdasági és politikai rendszer fog kiépülni. „A jelekből már megállapíthatjuk — írta —, hogy a jövő ia parasztságé és a munkásságé lesz.”40 Ennek szellemében az értelmiség és a munkásság egymásrautaltságát hangsúlyozta. Megfogalmazta, hogy a parasztság saját erejéből célját nem tudja megvalósítani, hogy segítségre van szüksége, s ezt elsősorban a munkásságtól remélheti. „Ez a nagy, szervezett osztály, ha a parasztság segítségére siet — fogalmazta meg egyértelműen — akkor a parasztság maradéktalan felszabadítása megtörténik.”4! Ügy vélem, hogy a fentiek alapján nyugodtan megfogalmazhatom, hogy Kovács Imrét — a különböző besorolási törekvések ellenére, melyhez a koalíciós időszakban és az emigrációban kifejtett tevékenysége is hozzájárult — nem lehet csak parasztpárti politikusnak tartani. Kovács Imre a parasztság érdekeit harcosan, megalkuvás nélkül, következetesen képviselte. Közülük érkezett, ismerte rezdüléseiket, z&igereiben hordozta mindazt, ami osztályos társaiban az évszázadok során felhalmozódott. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére figyelme nem szűkült le a parasztságra. Tudta, hogy a parasztság polgárosodása csak az értelmiség és a munkásság helyzetének, jövőjének megváltoztatásával mozdul el arról a holtpontról, amelybe a magyar társadalom sajátos fejlődése következtében szorult. Ennek felismerésével vált számára központi kérdéssé egy olyan társadalmi átalakulás megvalósítása, mélyben — független állami fceretdk kozott — a magyarság demokratikus módon, önmaga dönthet saját sorsáról.

Eddig az 1945 előtt született írások alapján tettem kísérletet arra, hogy Kovács Imrének a magyar parasztság s azzal szoros összefüggésben a magyar társadalom jövőjével kapcsolatos nézeteit ’rekonstruáljam. Most pedig igen röviden azt mutatom be, hogy Kovács Imre ia lehetőségek birtokában, tehát 1945 után ugyanezt a kérdést hogyan is látta. „Borzalmaikkal, szenvedésekkel teld évek vannak mögöttünk, — írta az Elsüllyedt ország című könyvének bevezetőjében — a háború végével mindnyájunknak van kit, vagy mit megsiratni, de veszteségeinkkel szemben nagy nyereség áll: szabadok vagyunk. Elpusztult az ország, újat építünk a helyébe. A régi elmerült, eltűnt. A múlté már. Körülöttünk megváltozott minden. Nemcstak azzal, hogy nincsenek meg kedves épületeink, a hídjaink, az élet is, a stílus is tökéletesen megváltozott. Az emberek is megváltoztak.”42 Az új viszonyok között — mint az ismeretes — az első nagyjelentőségű intézkedés a földreform végrehajtása volt. Kovács Imre ezt politikai szükségszerűségnek, a demokratikus átalakulás előfeltételének tekintette itthon és az emigrációban is. Tisztában volt azzal s ennek hangot is adott, hogy a földreform végrehajtása során gazdasági szempontokat nem vet101