Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)

és szívesen eszköze lett a nácizmusnak. Ellenállás helyett becsempészte Kelet-Kö- zép-Európába a modern diktatúrát, az Eszme nevében gyakorolt állami és társadalmi mindenhatóságot. Márai polgár volt, tehát individualista. Szerinte az élet középpontja, célja és mértéke az egyén, akinek önként kell vállalnia az erkölcsi normákat. Minden világnézetben szükségképp embertelenné válik az eszme, megőrli a személyiséget, lelkileg vagy fizikai módon elpusztult benne az ember. Ez történt a nácizmusban is, nem változtatott rajta az idealizmus filozófiája sem. Márai, humanizmusa szerint és a századeleji radikalizmus alapján, náciellenes polgári forradalmárnak tudta magét. Az egyén és a személyiség nevében.

A magyar társadalom — néhány kivételtől eltekintve — fegyverrel nem állt ellent a nácizmusnak, a középosztály pedig egyenesen vétkes hatalomra juttatásában. Nemcsak személyenként, összességében is: a két háború közt meg se próbált létrehozni valamilyen demokratikus társadalmat, jóléte érdekében az ellenkezőjét csinálta. Csak demokratikusan nevelt egyének és társadalom tudott volna ellenállni a nácizmusnak. Márai szerint, a műveltség egy bizonyos foka lett volna az ellenanyag, s leginkább ez hiányzott a középosztályból. 1944-ben rászakadt az országra a nácizmus és magyar változata, a nyilaskeresztes uralom. El kellett pusztulni a humanista elitnek. Már a háborúba lépéssel kezdetét vette ez a folyamat, a nyilasokkal csak beteljesedett.

Szükséges velejárója volt a zsidók üldözése. Márai fenntartás nélkül szolidaritást vállalt velük: származása miatt nem lehet büntetni senkit. A középosztály segédletével, sunyi magatartása nyomán folyt az üldözés, el is tűnt a vidéki zsidóság nagy része. Akkor írta Márai a félelmetes mondatot: „Az ember, ez a járvány.” A nyilasok, parancsra véghezvitt és önkéntes garázdálkodása minden mértéket felülmúlt, a hadsereg, a német érzelmű tisztikar vezetése miatt passzív volt, végül nem engedemeskedett legfőbb hadurának, elárulta a kormányzót.

Márai nem nézi angyaloknak a zsidókat, sőt erős kritikát gyakorol fölöttük. Hitetlenné váltak, a világnak küldött üzenetüket elpocsékolták, a hazai zsidóság pedig segített elsekélyesíteni a magyar műveltséget. Nagy tudósaik sokat adtak hozzá, ugyanakkor a sajtóban a tömegek felé lejáratták. „S a zsidók ne csodálkozzanak, ha egy kapzsi társadalom, mely nem kis részben az ő üzleti mohóságuk és szellemi igénytelenségük — pontosabban: ál-igényük — miatt műveletlen maradt, erkölcseiben is megromlott, s azután elkövette mind a bűnöket, melyek végül a zsidóság nagy tömegeinek vesztét, s legvégül az egész magyarság pusztulását okozták. Mert a műveltség nemcsak hősiesség; a műveltség erkölcs is. A zsidók legyenek hősök, ha igazságot akarnak; legyenek igazán műveltek és igényesek.”11 Márai, humanizmusában és szenvedésük láttán, fenntartás nélkül szolidáris maradt velük. Egyénileg is minden módon segítette a zsidókat, sokat meg is mentett, írói magatartása pedig erő volt ebben az ügyben.

Felveti a kérdést: van-e felmentés a nyilas őrjöngésre? A világ szemében alig; a magunk számára: a nép óriási többsége irtózott tőlük. Nevelése dacára, beideg- zettsége alapján nem vállalt részt törekvéseikben, csak a középosztály irányítása hiányzott, hogy tevőlegesen is szembeszálljon ámokfutásukkal. Szinte teljes volt a szakadás a nép és a középosztály közt, a Márai-féle polgárság pedig nem volt sehol. Egy maroknyi csoport: néhány arisztokrata, parasztok, a szociáldemokrata munkásság vezetői, a népi írók jórésze, s egyetemista diák követőik, papok szálltak szembe a szörnyű tébollyal. Mindig életük kockáztatása árán. Akkor ennyi volt a nemzet.

*

A Napló otthoni része éles analízis, méginkább kritika. Reflexióiban szemben áll mindennel és mindenkivel, enyhült hang csak Babits és Kosztolányi kapcsán mutatkozik s a nagyvilág utáni nosztalgiában. Külföldi irodalmi remekek is lecsendesítik; de Magyarországon kellett élnie. Csak otthoni térben egzisztálhatott, a nép és társadalom terét értve elsősorban. S az ottani időben, szellemi folyamatok során valósulhatott meg. Mi volt a kapcsoló erő, vagy legalább a háttér magyarországi éle1034