Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Márai Sándor: Napló 1983
Mindent a hajóládában hagyni, lakatra zárni, és nem írni arról, ami ebben a században fájdalmasan rossz volt. Spirituszba tenni azt, ami változatlanul gyönyörű volt. Például a magyar nyelvet. * A vendéglőben vasárnap a szomszéd asztalnál fiatal házaspár foglal helyet: a férfi harminc körül, vállas ember, az asszonyka húszéves lehet, csinosan kiöltözött: nadrágot visel, világos selyemzubbonyt. Diszkréten kifestett, hajfürt hull a homlokára és fülbevaló lóg fülcimpáiról. Fiatal házasok módjára jó egyetértésben, kedélyesen beszélgetnek, kínálgatják egymást. Közelebbről kitetszik az idill valósága: homoszexuálisok, „gay házaspár”, akik vasárnap annak rendje és módja szerint ünnepien felöltöztek, és vendéglőbe mentek, ahol negédesen édelegnek. A tünemény már nem rendhagyó, senki nem figyel rájuk. Már van szekta, ahol a „pap” összeadja és megáldja az ilyen párokat. * Antonio de Zorita könyve. A 16. század félidejében a spanyol király elküldte Mexikóba Zorita-t, vizsgálja meg, hogyan irtják és uzsorázzák Cortez hódítását követő évtizedekben a spanyol immigránsok a bennszülötteket. Zorita 1556-tól 1566-ig volt oidor, vizsgálóbíró Mexikóban. Ebben az időben a mexikói bennszülött lakosság már kihalófélben volt, három és fél évtized alatt a lakosság létszáma 16 millióról 3 és fél millióra sorvadt. Az oidor II. Fülöp császár cédula-jának kérdéseire felelt. A pénzszükségtől sanyargatott király tudni akarta, mit művelnek Mexikóban a spanyolok? Zorita jelentésében leírja, hogyan uzsorázták, kínozták az indiánokat. Az auschwitzi, gulagbeli és hasonló számvetések mögött nem marad el, amit a spanyolok műveltek Mexikóban. Kényszermunkával, betegséggel, éheztetéssel irtottak egy népet és szétroncsoltak egy műveltséget. A könyv adatai visszatérnek, mint a lidércálomban az iszonyat. Az ezüstbányákban a halálra éheztetett és dolgoztatott indiánok nyakára örvet vertek, és ha kidőltek a munkások, a spanyol felügyelők nem bajlódtak a nyakörv kioldásával, egyszerűen levágták az indián fejét. Napi egy peso fejadót fizettek az indiánok a spanyol udvarnak. Ha nem tudtak fizetni (a spanyolok érkezése előtt nem ismerték a pénzt), eladták magukat rabszolgának. * Megjelent egy újabb Dosztojevszkij életrajz, szerzője Joseph Frank. Egy ismertetés (a kitűnő V. S. Pritchett írta) megemlíti, hogy ez a könyv a nagy orosz író-evangelistát új oldaláról mutatja: Dosztojevszkij mint afféle polgári dandy indult, majd romantikus szocialista mozgalomba keveredett, és büntető- táborba került, ahonnan mint szabályos nacionalista-evangelista próféta tért vissza az irodalomba. Nagy műveket alkotott, de pályája meglepetése volt, amikor Szibériában felfedezte, hogy a jobbágyok nem kívánják az osztálykülönb- ségek megszüntetését — gyanakodva figyelték, amikor egy demokratikusan viselkedő csinovnikkal akadt dolguk, mert nem hittek senkinek, aki nem tartozik származás szerint közéjük és érdekükben szónokol. Dosztojevszkij később már nem hitt abban, hogy az úgynevezett radikális értelmiségnek hatása lehet az orosz dolgozó tömegekre. A jobbágyok jobb sorsot, több szabadságot akartak, 1017
