Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Márai Sándor: Napló 1983

de nem bíztak az evangélista értelmiségi prófétákban. Az író nagy meglepetése volt az osztálygyűlölet, amit a börtönben tapasztalt. Egy száműzött jobbágy, aki mellesleg bűnöző is volt, a börtöntársai között inkább érezte védettnek magát, mint a forradalmár író, aki azt hitte, azonosulhat a száműzöttekkel és nyomorultakkal. Ügy érezte magát Szibériában, „mint egy kelepcébe került farkas7’. Felfedezte, hogy a parasztok a történelmi értelemben kialakult osztályhelyzeten belül akarnak előnyöket, de nem kívánják, hogy az osztálykülönbségek megváltozzanak. Hasonlót ír Edmund Wilson egy tanulmányában Marx és Engels kapcsolatáról. Marx londoni évei a Soho-ban, aztán London egyik legszegényebb negyedében 1850 és 1865 között a szennyes nyomorúság évei voltak Marx és családja számára. Írja a „Kapital”-t, ír öt dollárért cikkeket a New York-i Tribune és egy enciklopédia számára. Gyerekek születnek és halnak, a család két szűkös, rozoga bútorokkal berendezett szobában szorong, napokon át kenyéren és krumplin tengődtek, Marx pipafüstje elpestisezi a két szobát. Ruha és cipő zálogházba vándorol. Engels segíti Marxot, de nem nagyon. Kettejük viszonya és Liebknecht kibicelése emberi vonatkozásban nem harmonikus. De Engels végül is lojálisán kitart Marx mellett, noha doktrinérnek ítéli. A monopolkapitalista rendszer kegyetlensége és embertelensége által feldühödött Marx saját és családja nyomorúságáért megkísérli áthárítani a felelősséget a kapitalizmusra. De Engels gondolt arra, hogy célszerűbb a munkásokra, a „dolgozókra” bízni — fogalmazók meg követeléseiket —, mintsemhogy a doktriné- rek rágják elébük az elméletet, ahogy esős időben a szamár rágja a farkát. Ilyesmit gondolt Dosztojevszkij is Szibériában, amikor a táborban tapasztalta, hogy a proletáriátus nem vár kioktatást a radikális értelmiségtől. Efféle gyanakvást nemcsak a 19. század ideológusai, hanem a jelenkori társadalmi átré- tegeződés doktrinérjei is tapasztalnak. Nemcsak Oroszországban.

*

Az ember ógörög definíciója — „kétlábú tollatlan állat” — hiányos. A bölcs elfelejtette, hogy az ember omnivorens: eszik szénhidrátot, proteint és embert. Az emlős élőlények között ritka species, amely a saját fajtájabelit is eszi. A medve például nem eszik medvét, stb.

*

Egy hazalátogató lelkendezve jelenti, mennyire javult az élet Magyarországon. Mindenütt javul az élet, ahol lazítják a kommunista gazdálkodást és helyet adnak a magánvállalkozásnak. De a látogató nem beszél arról, hogy ez a háztáj ásított, maszekosított és dollárkölcsönök milliárdjaival vitaminozott kacsalábon forgó tündérkastély, melyet „új gazdasági mechanizmus”-nak neveznek, nem annyira kacsalábon, mint inkább kamatlábon forog. A tehetséges magyar értelmiség, munkásság és a szorgalmas parasztság minden iparkodása csak akkor eredményes, ha az ország törleszteni tudja a külföldi adósságokat, különben nem kap a beruházásokhoz újabb hitelt. A lazításról érkező hírek emlékeztetnek a második világháború vége felé közzéadott német hadijelentésekre, amikor a teuton vezérkar „rugalmas elszakadó mozdulatokról” adott hírt. Hogyan és meddig lehet rugalmasan elszakadni a kommunizmustól, ezt világszerte figyelik.