Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Márai Sándor: Napló 1983

Az öregség, mint az óceán, mindent sterilizál, ami belehull.

*

Az argentin pampák közelében, Buenos Airesben él egy nyolcvannál idősebb, látási zavarokkal küszködő író. Borges. Életművéből most angol nyelven olvasókönyvet, „Reader”-1 készítettek. A mozaik olyan, mintha valaki egy nagy festő vagy zeneszerző arcképét részletekben mutatná: külön az orrot, a fület, és a nézőre bízza, rakja össze a részletekből az arcképet. De így is mutat az olvasókönyv egy írót, aki egyformán otthonos a klasszikus és a korszerű irodalomban, tudja a különbséget az irodalom és az írásban rögzített szellemi ügyeskedés között. Lapozás közben megérint egy hitvalló sora, amikor arról ír, hogy a különféle színű és jellegű parancsuralmakat legfőképpen azért gyűlöli, mert „elbutítják az embereket”.

*

Derek Humphry nevű amerikai könyvet írt az „easy exit” lehetőségeiről: szakkönyvet, amely megtanítja az olvasót, hogyan menekülhetnek reménytelen betegek kapzsi kórházak és lelkiismeretlen orvosok elől. Mi az öngyilkosság módja és lehetősége most, amikor haldoklókat életben lehet tartani mesterséges eszközökkel? Az élet emberséges és irgalmas befejezésének problémája kezd társadalmi közügy lenni. A könyv szakszerűen ajánl különféle öngyilkosságokat, egyik praktikusabb, mint a másik, mert a tudomány halad. A szerző megállapítja, hogy a könyv megjelenése óta már negyven olvasó követett el ön- gyilkosságot, mindje sikeres volt. Amolyan „how to do it” könyv, sikere van. Egyidejűleg egy San Francisco-i újságban egy pap felháborodottan tiltakozik az euthanasia ellen, „mert a szenvedés Isten ajándéka, a gyötrelem nemesít.” (Már akit.)

*

Rang és cím, mindez csak köd és füst. Valóságos nemesség csak egy van: a vállalt munka minősége. A nők a szerelemben nemesednek, a férfiak a mesterségükben.

*

Minden férfi életén átsétálnak nők. És aztán eltűnnek. Minden férfi írhatna egy könyvet a prousti regényeim travesztálásával: „Az eltűnt nők nyomában.” De mi marad az idő múltával egy találkozásból? Néha egy gyöngéd szó emléke. Néha egy mosoly, kézmozdulat, arckifejezés. Testiség emléke semmi.

*

Egy fényképalbum képeket mutat a Csendes-óceáni szigetcsoportról, Ha- wairól, a polinéziai őslakosokról, a bennszülött királyokról és királynőkről. Meglepőek a képek, melyek az 1860-ban jelentkezett veszedelmes méretű lepra- járvány áldozatairól tanúskodnak. A járvány elsőbben a bennszülött őslakosokat sújtotta, és Hawai kormánya elrendelte, hogy „lepra elterjedésének meg1014