Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Márai Sándor: Napló 1983

tomásait szigorú mérnöki rendszerbe illesztette. Ez a fajta ’^korrekt” költészet, amit elítélt Plato, amikor meghirdette: „Aki a Múzsák őrülete nélkül közeledik a költészethez abban a hitben, hogy műértés által jó költő lesz belőle és ihletettség nélkül költ... az ilyen ,józan’ költészet árnyékban marad.” Curtius idézi ezt. Ritka a költő, akiben „a szent őrület” szinkronizál a tanult mester fegyelmével.

*

Erdély fájdalmas vergődéséről eljutnak a hírek a nagyvilágba, de a felvidéki magyarság tragikus sorsának mintha nem is lenne visszhangja. Benes és társai, Közép-Kelet-Európa sírásói egymillió embert bélyegeztek meg, százezreket kergettek ki otthonukból, fosztottak meg társadalmi jogaiktól. Nemzetközi fórumok előtt egy szó sem hangzik el erről a pokoljárásról. Az örmény népirtás félelmes emléke hetven év után még dereng a világtudatban. A felvidéki magyarság tragédiáját már iparkodnak behomokozni.

*

Az öszikék egyik rosszkedvű verse a „Régi panasz”. 1877-ben írta Arany. „Mennyi seprő a pezsgésben / s mily kevés bor . . . Volt elég / Kit nagy honszerelme vonzott / Megragadni minden koncot / Nehogy más elkapja még ...” Egy nemzeti tragédiából sinecurát csinálni, néha óvatosan morogni a Rendszerre, de minden hónapban illedelmesen átvenni a Rendszertől a dúsan bélelt borítékot, az irodalmi díjakat, a külföldi utazásokat, a privilegizáltság minden kellemességét ... Arany bevallja, hogy minden között, amit a szabadságharcot követő időben tapasztalt, leginkább ez émelyítette.

*

A parkot szegélyező sétány peremén silbakoló zsiráfpálmák egyikére kézírásos könyörgést szegeztek: „Lost bird”-öt keresnek, egy madarat, amely néhány napja elszökött hazulról. A csavargó Rudi névre hallgat, angolul beszél, szürke-sárga papagáj. Ez a könyörgés egy világban, ahol már népek vesznek el nyomtalanul, megható. A népekért senki nem könyörög. Már csak egy madárról vagy egyetlen emberről lehet szó.

*

Fiatal magyar, nemrégen jött el hazulról. Irodalomról beszélgetünk, és kitetszik, mindaz, ami nemzedékem számára még „élmény” volt, a fiatalember számára már csak ismeret. Nevek, mint Tolsztoj, Rilke, bennem még egy nagy élmény visszhangját verik fel. De ez a fiatalember, aki az évben született, amikor a kommunisták Magyarországra érkeztek, mindazt, ami egy nyolcvannál idősebb mohikán számára, aki vagyok, a tudat parázsló élménye maradt, már csak mint adatot ismeri.

*

Az Ür rákiált a bűnbe esett Ádámra a Paradicsomban: „Ádám, hol vagy?” Az Ember most felocsúdik, körülnéz, és felkiált: „Isten, hol vagy?”

*

1013