Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Jánosy István: Határ Győző: Köpönyeg sors - Julianosz ifjúsága (esszé)

ségeiben sem, mert a görög isteneket egyszerűen gonosz démonoknak tartotta, csakúgy mint Mózes és az Ószövetség többi prófétái a szomszédnépek isteneit: egy Baalt, Molochot, Astartét. De azért nem lehet mondani, hogy nem volt művelt; elsősorban persze a zsidó teológiában. Elvégre az Ószövetség üdvtörténetébe ő építette bele Jézus személyét és Megváltó szerepét — és ez a szintézis mindmáig minden keresztény teológia fundamentorna — hatalmas szellemi teljesítmény.

Kik voltak tanítómesterei és hogy viszonyult hozzájuk? — erről a nagy zsidó teológus, Schalom Ben Chorin ír igen érdekesen Paulus című művében. Ifjúsága idején a kor legnagyobb farizeus tudósa, Rabban Gamaliél lába előtt ült és írásai tanúsága szerint igen elmélyült mestere tudományában. Ugyan nem mindenben követte mesterét, aki a szinhedrionban türelmes bánásmódot javasolt a keresztények iránt, mondván: ha ez a szekta nem Istentől van, akkor úgyis elenyészik, ha pedig Istentől van akkor hasztalan minden üldözés. Pál ezt a tanácsát ugyancsak nem fogadta el és igazi fundamentalista buzgalommal üldözte az új hit híveit. De azért igen sokat tanult Gamaliéltől.

Másik tanítómestere volt a kor legnagyobb filozófusa: alexandriai Philón, aki Mózes és Plátón szellemi szintézisén fáradozott és ezzel az utóbbi századok legjelentősebb filozófiai irányzatának, az újplatonizmusnak lett az elindítója. Ószövetségi kommentárjaiban Philón az allegorikus szövegmagyarázatot művelte, s ebben híven követte őt Szent Pál, néha egészen szószerint is. Az újplatonizmus legjellegzetesebb tanítása az anyag és szellem szélsőséges antagonisztikus szembeállítása: a múlandó anyag minden rossznak, aljasságnak a forrása, viszont a romolhatatlan szellemből ered minden jó. Kardinális tézise ez Pál filozófiájának is. Másik jellegzetes tanítása Philónnak: Jahve nem közvetlenül van kacsolatban az anyagvilággal, hanem mind alantasabb rendű lények hierarchiáján keresztül. A zsidó néphit ezeket angyaloknak képzelte el az arkangyaloktól le a legalantasabb kis angyalokig, akik az emberek sorsát intézik. És Jahve után rangban a másodig szellemlény a titokzatos Logosz, a Fiú; valami ilyesféle lénynek képzelte Pál Jézust, bár a Logosz kifejezést nem használta, ezt csak két emberöltővel később János evangélista alkalmazta Jézusra.

Summázat: Pál már olyan szellemi világban élt, amely a következő századokban éppenhogy a görög filozófia legtermékenyebb szellemi irányzata lesz — az újplatonizmus —, így hát egyáltalán nem tekinthető még görög szempontból sem műveletlennek. Meghamisította Jézust? Vagy csak meghaladta? Schalom Ben Chorin szerint a fő különbség Jézus és Pál között nem annyira a tanaikban van, hanem abban a tényben, hogy Jézus Palesztinái zsidó, Pál pedig hellenisztikus diaszpóra-zsidó, akire nagyban hatottak hellén környezetének eszméi, szokásai.

Julianus-Határ annyiban igazságtalan, hogy nem veszi számításba, hogy Jézus és Pál — e két legszimpatikusabb emberpéldány — teljesen ártatlan a későbbi kereszténység üzelmeiben és bűneiben.

Határ nemhiába választotta regénye témájául egy IV. századi római császár ifjúságát. Ez a század az emberiségnek egyik legfontosabb fordulópontja: politikai téren a korai bizánci despotizmus kialakulása; szellemi szinten: a kereszténység uralomra- jutása. Próbáljuk mindezt teljesen pártatlanul, sine ira et studio áttekinteni. Mi jellemzi a politikumot? A zsarnok önkény és a vízfejű duzzadt bürokrácia összekapcsolódása. Kegyetlen, szeszélyes zsarnokok voltak már előbb is a római birodalomban is, gondoljunk egy Caligulára, Néróra. De nem kapcsolódott hozzájuk olyan bürokrácia, mint Constantinushoz és fiaihoz: udvari eunuchok tízezrei szigorú hierarchiába szervezve, és a döntés a dolgok bonyolítása nem is annyira a császár kezében volt, hanem a főeunuchok, a császári hálószoba őre és az állambiztonsági főnök kezében. Végső soron ezek döntöttek élet és halál fölött a császári palotától egész a legkisebb faluig, hiszen a hivatalnokok szamárlétrája és a spiclik szervezete összekötötte őket a birodalom legkisebb zúgával is. Ezektől függött Julianus élete, hiába volt a császár unokaöccse. Az emberek élete így teljesen bizonytalanná vált, hiszen nem a tetteik, teljesítményeik számítottak, hanem a spiclik jelentése és az erre épülő adminisztráció. Határt azért is érdekelte ez a mechanizmus, mert ilyesmiket a XX. században ugyancsak átélhetett.

973