Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Jánosy István: Határ Győző: Köpönyeg sors - Julianosz ifjúsága (esszé)
gyományában nem volt benne, sem ennek a Messiásnak a sok közül, Jehosuának magának meg sem fordult a fejében — amint hogy álmában sem jutott az eszébe, hogy elszakadjon a Törvénytől, avagy hogy nevét, mellyel majdan a törvényszegő vallást Pál szektája jegyzi, messze a provincia határán túl is ismerni fogják.” Abban igaza van Határnak, hogy Jézus igazi zsidó rabbi volt a farizeusok fajtájából és ugyancsak tiltakozott volna — hálilá! —, ha azt hallotta volna, hogy ő isten és az Atyával, Jahvéval egyenrangú; azon meg mosolygott volna, ha azt hallja, hogy „natus” avagy „factus”, hiszen ha ő örökéletű, akkor az időben visszafelé is örökéletű, tehát se nem „natus”, se nem „factus.” Valóban rabbi volt, de azok közül a legkiemelkedőbb; abban viszont komolyan hitt, hogy ő az Atyával különösen mély, benső kapcsolatban van, amit ő a Fiú névvel jelzett, és hogy ő az Agnus Dei, az Eved Jahve, a másokért szenvedő Messiás, akiről Ésaiás próféta beszél az 53. fejezetben. Vajon lehet-e ennyire szembeállítani Szent Pált Jézussal, mint ezt Határ teszi? Vajon Pál sajátos teológiája annyira ellentétben áll Jézus gondolkozásával? Nézzük meg ezt a kérdést kicsit jobban. Hogyan is állunk Határ azon állításával, hogy „Jézusnak álmában sem jutott eszébe, hogy elszakadjon a Törvénytől?” Ez való igaz. Jézus, mint igazhitű zsidó, megtartotta a mózesi előírásokat, csak akkor mellőzte (például a szombatnapi tétlenséget), ha emberi élet megmentéséről, vagy meggyó- gyításáról volt szó. Ö is úgy tartotta, mint a nagy rabbi, Hillél, hogy a Törvény van az emberért, nem az ember a Törvényért, és a Törvény betöltése: szeretet. Lényegében ezt vallotta Pál is, csakhogy neki a maga diaspóra-környezetében több zsidó szokást kellett mellőznie azért, hogy egyáltalán sikerrel végezze térítő tevékenységét. Ilyen volt például a körülmetélkedés mellőzése. Ezt Határ is említi. Aztán itt van Pál sajátos teológiája, a theologia crucis. Vagyis, hogy az ember Ádám bűne miatt megromlott és bűnt bűnre halmoz, és hogy ettől az állapottól nem tud a maga erejéből szabadulni, kell hogy valaki megváltsa: betöltse a Törvényt, föláldozza magát az emberért. Ez Jézus keresztjének a jelentősége. Nem hiszem, hogy ez a gondolat idegen volna Jézustól, hiszen maga Jézus többször említette, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, ott szenvednie kell, meg kell halnia sokak helyett, sokak szabadulására. És Jézus ilyen értelemben tekintette róla szóló jövendölésnek Ésaiás 53. fejezetében az Eved Jahve éneket. És nemcsak Pál, Jézus is emlegette, hogy még e generáció életében viszatér a Földre diadalmasan ítéletet tartani. Bizonyos mozzanatokban Pál talán mélyebben megértette Jézus szellemét, mint annak palesztinai tanítványai. Jobban átélte Jézus sajátos felfogását a maga messiási szerepéről. Egyszerű halász tanítványai — mint oly sok zsidó földijük — a Messiásban egy nagy hadvezért vártak, aki legyőzi a rómaiakat és a világ ura lesz. Jézus ezt a szerepet nem vállalta, annál inkább azt a másik Messiás-imágót, amit Ésaiás 53 fe- fejezete — ez a világ legszebb költeménye — jövendöl: a Jahve szolgáját, aki ártatlanul váltságul adja életét a többi ember bűneiért, megkínzatik, meghal, s ezzel megváltja a bűnösöket. Ezt a misztériumot jobban megértette Pál, aki a Messiás szellemi-spirituális megváltó-aspektusát élte át Jézusban, amihez hellenisztikus műveltsége és a nagy misztérium-vallások ismerete jobban hozzáhangolta A Messiásban — hadvezér helyett egy kozmikus szellemi lényt várni, aki — mint Dániel ((7,13) látomása mutatta — az Égben az Atya jobbján trónol és Vele együtt uralkodik a Kozmoszon és már az idők végtelenje előtt is létezett — ez az elképzelés szerte a Földközi-tenger partjaira szétszóródott zsidó diaszpóra hite, reménye volt, és így Pálé is, ahogy azt a Filippi levél 2. részében oly magasztos költőiséggel foglalta össze. Ezzel persze túlment Jézus elképzelésein, de talán épp ez a látomás tette igehirdetését oly vonzóvá, kedvessé pogányok és prozeliták számára. Még egy ponton kell vitatkoznám Határral. Ezt írja: „ ... de Pál görög műveltsége minimális, bölcseletről, sztoikusokról édeskeveset tud; igaz, athéni igehirdetésekor szörnyűdeden iparkodik összekaparni kevéske hellenista tudományát, hogy hallgatói szájíze szerint beszéljen, — meg is rótta érte a császár...” Mindenekelőtt; az athéni beszédet Lukács közli hihetőleg szabad fogalmazásban — így nem lehet releváns Pál filozófiai műveltsége tekintetében. Az igaz, hogy Pál műveltsége nem klasszikus görög műveltség, nem mélyült el a görög mitológia szép972
