Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Ágh István: Gyertyagyújtogató (regényrészlet)
üregekből a rabok jajongó lelkét hallja, s verejtékével teremti, hordja asztalukra a kappant, kalácsot, tojást, pecsenyét, dénárt. A bencések után megtelepedik tizenkilenc szegedi premontrei nővér, Szegedi Katalin szárnyai alatt. Többen megtudhatták közülük, az 1540-es években, mit művelnek a törökök Krisztus jegyeseivel is, bár akkor inkább jobbágyaikat prédálták, s azt kellett tudomásul venniük, hogy például Felsőiszkáz 1542-ig tizenkét porta után adózott, utána nyolc porta maradt csak. Aki ősöm tizenötödiziglen, három hatalom kiszolgáltatottja lett, s megtanult lázadozni, hogy az ötvenkét napi robotot szállítsák alább, sanyargatta a fekete ördög, Csórón János devecseri föúr, vállára csapta füstös motyóját, állataival az erdőbe menekült, de mindig visszatért az új s újabb kiszolgáltatottságra. Élete fölött Palásthy Katalin és Csórón János pörlekedése zajlott, az apátnő levelei szerint jobbágyai érdekében. Marton György, György Pál, Szőcs Máté iszkázi jobbágyokat Csórón János jánosházi kastélyához fuvarszolgálatra rendelte a többi falusiakkal és 200 magyar forint kárt okozott — megtudom Palásthy Katalin 1570-es följegyzéséből, melyben királyi védelmet kér. Ennek a Marton Györgynek lehet utóda az a Marton Gergely, aki dédapám Erzsébet nővérét feleségül vette. „Felséges kegyelmes urunk, az elmúlt időben suplicáltam volt én felségednek az nagyságos Choron Jánosra, minek okáért, hogy ő hatalmával az vásár- hieOá klastrominaik őls .patronságáit magának 'tulajdonította volt, és minden birodalmában ,belé állott volt ennek előtte sok esztendővel, és azonképpen bírta méltatlan mint tulajdon az ő maga sajátját, és az ős patronságnak nevezeti alatt nagy nehéz szolgálattal naponként szolgáltatta az vásárheli klastrom jobbágyit és különb nagy nyomorúsággal kénzotta, gyetrette őket, kinek miatta immáron el kell vala pusztulni az szent egyház jószágának . .. . kik Somlyó várát bírták; csak Erdődy Péter és Choron János nyomor - gáttá és szolgáltatta az vásárheli klastrom jobbágyit ... ha -azt mondgya Choron János, hogy neki Erdődy Péter atta a vásárheli klastrom jobbágyit. . . ... ha azt mongya Choron János, hogy neki Erdődy Péter atta a vásárheli kiásnák ős patronságát, és arról vagyon levele, hogy adhatta neki, ha ő maga sem volt az vásárheli kllastromnak ős patronossa, csak oltalma.” Az apácák mindennapossága csak annyira él a nép emlékezetében, ameny- nyire a 19. századvég templom- és iskolaépítése közben sírbeli aranyhajtűkre találtak, s ezeket a hajtűket régi apácákhoz képzelték, mintha Felsőiszkázon éltek volna, inkább a Töttösöké vagy a papok anyjáé lehettek. A legendák is elf oszlottak, inkább a várhoz kötődnek mára nagyon vékony szálon. Vastagabbak dédapám idejében. Ülhetnék a térdén és hallgathatnám. BognárköHp- nye faforgácsos lenne, bőre kőris- meg gyertyánfa illatú. Ö tudna igazán mesélni, akár a törökvilágig, melynek delelőjén pompázott még a somlai vár. Apámtól azt hallottam, sosem vették be a törökök. Nagy ostroma idején, mikor az élelem fogytán volt, fölperecezett szarvú bikát engedtek alá. A törökök elvonultak, mert ha ilyen bőkezűen bánnak a somlaiak az élelemmel, biztosan nagy tartalékaik lehetnek. Persze, az a bika volt az utolsó, s a perecek lisztjét a zsomporok aljáról vakargatták össze. A dicsfényt oszlatja a tudomány: „Nem emlegetik, mint a török elleni harc bástyáját.” Erdődi Bakócz Tamás rokonai és a Csoronok törökmód basáskodtak a gyöngébbeken. Az apácák elmenekültek 1594-ben Pozsonyba. Vásárhelyi Katalin apátnő elrendelte az első hosszú fuvart. Valamelyik szekerező volt az én 1064
