Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Hamvas Béla: Az öt géniusz (részlet)

HAMVAS BÉLA Az öt géniusz (RÉSZLET) Dunántúl délnyugati sarkában fekszik, délnyugatról északkeletre nyúló körül­belül másfél megye területén. Ha az ember északról, Sopron felől közelíti meg, akkor éri el, amikor a dombok elkezdenek kisimulni. Ha keletről érkezik a Balatonon átkelve, a határ Badacsony és a Szentgyörgyhegy fölött húzódik Tapolca és Sümeg között. Ügy látszik az ember az előbbihez képest világosabb és melegebb földre ér. A napfény fehérebb, majdnem olyan fehér, mint a Földközi-tenger fölött. A színekről a köd eltűnik és jobban világítanak. A tár­gyak körvonala élesebb. A légkör mintha elektromosabb lenne Ez nem a Kár­pát-medence. Mintha a Karszton átnyúlna, ez az Adria fehérebb, tisztább, vi­lágosabb és melegebb tája. A délnyugati sarok legközelebbi rokona nem Somogy, hanem a Provence és Isztria és Dalmácia, és közelebb áll Attikához, mint Győrhöz, vagy Fe­jérhez. Somlótól délre a táj északnak háttal áll, arccal a tenger és Róma felé. Kemenesalja fővárosa nem Budapest, hanem Athén. Odatartozik, nem nyelv­ben, vagy szokásban, vagy vér szerint, hanem ennél fontosabb és lényegesebb rokonság, géniusza szerint. A Földközi-tenger határain és partjain itt átugrik a hegyeken és messze felsugárzik északkeletre. Olaszországban is a tenger ha­tása csak a Pó völgyének közepén és az Appenninek közepén oszlik el, ott sem teljesen, a Balkánon csak a szerb hegyek sötétségében, Franciaországban fel­hat csaknem Lyonig. Nem véletlen, hogy a helyet a rómaiak olyan könnyen foglalták el és oly természetesnek tartották, hogy Pannónia a birodalomhoz tartozik. Magától értetődik, hogy e táj költői délhez tartozónak érezték magukat. Kisfaludy Sándor hangját a Provence-ben találta meg és mintája Petrarca volt, Berzsenyi mestere Horatius, Zrínyié Tasso. Egyébként Dél géniuszának ez a helye a Duna-medencében sok tájat sugároz be. A Balaton zalai partján Veszprém körül van ilyen táj. Somogybán Szentgyörgy és Marcali környékén, Baranyában főként Pécs, és Pécs körül, de még Székesfehérvár és Buda, Szent­endre, Esztergom is. És úgy látszik nem a gazdag és különc király rigolyája volt, hogy reneszánsz várkastélyokat építtetett. Volt már déli hagyomány, Róbert Károly és Nagy Lajos, és itt tenyészett a déli növény, a gesztenye, a repkény, a füge, a szőlő. Olasz és dalmát kőművesek fél városokat és nagy templomokat építettek. Dél kisugárzása még Gyöngyös és Eger környékén is érezhető, egészen Tokajig, akármilyen halványan, a boron és a nemesi kasté­lyokon, a világosságon és az érzéki körvonalakon. E táj sok olasz vidéknél déliesebb. Talán, mert a tenger messzebb van, a langyos párát és a szikrázó fényt jobban kell szeretnie. Mikor ezt a vidéket az északnyugati szél járja át és felhő takarja, megszürkül és meg sem ismerni. Mikor aztán a nap kisüt, a fű zöldebb, a házak falai fehérebbek, az ég kékebb. Mint Somló szőlője, az üvegesen áttetsző opálos bogyó. A fény az embert is 229

Next

/
Oldalképek
Tartalom