Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Pomogáts Béla: Az ismeretlen valóság vízjelei (Jegyzetek Marsall László verseihez) (tanulmány)
a nyelvi ötletek különös táncot járnak, furcsa maskarák tűnnek fel, lidérces alakok adják egymásnak a szót. Bots Gábor perzekutori jelentése, Casanova apokrif naplója, egy harmincas évekbeli pletykaújság társasági beszámolója: a költői szöveg ironikus játékba kezd, és sorra veszi magára a darabos régiesség, az erotikus finomlkodás, a bennfentes bájolgás öltözetét. Érdemes idézni mindhárom szöveget: „Süllyös napa mondja, a magydobodéni Róka Janit Üvöltő hegynek aljában elkaszálták, ispánveszi ember látta, hogy a Róka Jani csilibinkóját / frissen izibe szett kakukkfüvei ugyan dürgölik, hogy tiszta zöd lett, mint a Harangláb- tölgyes" (Bots Gábor persecutor jelentése); „Monika baroneszt (de Felsőlegyend) Veneziában hollander szósszal cuppanós máltai naranccsal kenegetve s vele Claris kishúgát is őrölt cukorban mellig Imeg süldő Lizácskát ribizkével tubák- vinom fahéjjal szórva meg Persa szőnyegen csemcsegni való Mousseline-mártáskáim! és köztük hűvös Betty nurse virgó- csípején Madeira-borban desztillált parajjal felséges!” (Részlet Casanova apokrif naplójából); „Ott voltak még: KálóczkyDusi és Vőlegénye dr Higharád Ernő és gróf Koheretz is, alias üvegszemű Tindl-Tokáry Ármin, valamint a motorcsolnalkok principálisa, ki Velwórth Piroskával jegyben GrüszGott!" (Pletykarovat 1932). Azt hiszem, kevés költőnk akad, aki pusztán nyelvi eszközökkel, nem ritkán a halandzsa közelében ilyen mesteri módon tudná megidézni régi korok, ízlésformák és stílusok ornamentikáját, levegőjét, lelkét és lényegét. Ebben a tekintetben Marsall nyelvi játékossága Karinthy Frigyes szatirikus halandzsa-nyelvéhez vagy Kálnoky László groteszk Shakespeare-paródiájához fogható: egyszerre mutatja a kifej ezésterelmtő könnyedséget és az ábrázoló-felidéző erőt. Az ironikus archaizálás, a diákos humor, a parodisztikus nyelvteremtő játék mögöttes terében azonban komoly s némileg tragikus meggyőződés uralkodik. .,... szavak fickós fortyogása , zubog füled csarnokában — más minden csak vad- kapor” — olvasom a Szavak fickós fortyogása című vers zárósorait. Ügy tetszik, a költő egyedül a nyelvbe, a mesterségbe: a szavakba veti reményét, őket látja biztos támasznak abban a szomorú zűrzavarban, amit a történelem vagy az emberi élet jelent. A szó és a nyelv az a végső valóság, ámalyet alkotó értelmével birtokába vehet. E meggyőződés okozza, hogy a Portáncfigurák költője elsősorban a nyelv- és formateremtő munkában találja meg célját és feladatát. 5. A költő mindennél igazabb valóságot és életet talált a nyelvben, nem függetlenül a hetvenes évek magyar lírájának általánosabb törekvéseitől, hiszen Nagy László és Szilágyi Domokos is a „versben bujdosott”. A szavakból és metaforákból, nyelvi jelekből és grammatikai ötletekből felépített világrend biztonságot adott, az élet elemi tapasztalataival szemben azonban nem tudta ímegvédeni a költőt. Marsall László negyedik kötete, az 1987-ben napvilágot látott Egy világ mintája egyszerre példázza a nyelv teremtőerejét és annak védtelenségét, aki ezt az erőt imozgásba hozza. A benne megnyilatkozó költői közérzet ennek megfelelően a diákos derű és a sorstragédiák sötétje között ingadozik. A versek egy része emlékek között barangol, a múlt időket kelti életre, illetve groteszk tükörben mutatja be a messze szállt ifjúság tapasztalatait. Régi egyetemek című versében egyetemi éveinek nyomasztó, egyszersmind nevetséges világát idézi fel, az együgyű előadásokat, amelyeket képletesen szólva a professzori katedra „kis deszkavenmiáben” megbújva hallgatott. A Kormos István emlékére írott Zivataros tekergők nyara ban pedig egy Balaton-parti 'nyár mulatságos és pajzán elmlé- keit eleveníti fel, midőn barátaival, Csaláncával és Gázolajjal űzte polgárpukkasztó játékait: „Négy kerekük azért nincs, mivel eggyel több van, tengelyünk meg végtelen sok van — a világgömbbe bárhonnan akárhány kard beledöfhető —, karosszériánk az egész tér, ahol árva darázs a bödönben, úgy lötyögünk ...” Szomorkás akasztófahumor, valami villoni hangulat szövi át .ezeket a verseket, a játékos szóhasználat, az idegen nevek és szavak, a gyorsan pergő ritmusok és a groteszk rí841
