Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)

otit? Miféle népség? A Pantheon vajon ugyanolyan szép volt a görögöknek, mint ma nekem? (Felnéz az újságból.) Az utókor a legrohadtabb turista, kis szí­vem. NUSI Én is voltam .a tegnap. POPRÁDI Az utókorban? NUSI Bolondos! A sétatéren. Valóban * gyönyörű. El akartam (mondani valaki­nek, de féltem, kinevetnek. Ki az a hü­lye, aki ilyenkor virágokat bámul? POPRÁDI (maga elé) Kis nemzet — kis ügy, nemzetiség még kisebb. NUSI (feszült lesz) Ezt mért mondja? POPRÁDI (Körülmutat) Hát nem ez van? (Más hang.) Elmentem volna a he­gyekbe, a fenyők közé, ha nincs ez a szerep. Vagy akár a tengerhez is... NUSI (vállat von) Mért nem mondta le a szerepet? POPRÁDI (csak magára figyelve) Vagy elmentem volna a legutolsó bamalmed- vék barlangjáig. Ki fognak halni... (Hirtelen) Velem jó utazgatni ám! (Ha- miskás.) Nem hiszi? NUSI Elhiszem, (újra feszült lesz, ide­ges) POPRÁDI Féltem menni: hátha semmit se találok ugyanúgy. A gimnáziumot, le­het, szanálták. S akkor még a könyvtár­ról nem is beszéltem. Miért akarjuk, hogy megálljon az idő? Az emlékek sta­tus quoját akarjuk, Nusivirág. Hogy minden maradjon épp olyannak, ami­lyen volt. Nagy bemutató lesz! Végül is egy születés ... minden születés bemu­tató és viszont. Az eszméké is ... Dan­ton úr, hogy sikerült a bemutató? A for­radalom? Figyel? NUSI Figyelek. (Csöppet sem) POPRÁDI Volt egy öreg professzorom. Megállt az ősii alma mater előtt s azt kérdezte: hogy lehet, hogy én rövidnad- rágos kisfiúból vén trottli lettem, s te, drága iskolám, ugyanolyan öreg vagy minit régen .. . Mert az az iskola (már ük­kor háromszáz éves volt, amikor őkel- me kölyökiként belejárt... (Csapongása belülről jön, látszik: valamit akar, vagy több mindent is. Talán újra­kezdeni? Talán megtudni valamit... A falhoz lép.) Nézze, milyen voltam a Don Carlosban! A fénykép is a status quo műfaja! Fenntartani kedvező arcunkat... (Egy másik képre.) Ez is én vagyok, O- theilo koromban! Nem nosztalgia, de­hogy: status quo-t az idővel, természet­tel. Egy mutáló hangú ministránsfiú a templom mélyéről nekem egészen mást jelent, mint a történelmi turistáknak. Vagy egy szó a templom mélyéről. De hol van már az a templom? S ha meg­van: kié? Vagy akár a kálomisták vén, egyszerű templomai. Ki jár odia lopva? És mikor? Félek bemenni a könyvtárba. Talán kidobnak. Megkérdezik: mit kere­sek én a saját könyv tárámban, ahol va­lakikor még padom is volt az olvasóte­remben. Meg mit keresek a temetőben, ahol hajdan érettségire bifláztunk az aranyeső bokor mellett... Az sincs meg ... kivágják. Semmi... A .tujafák. Tü­zelőnek viszik? Szerencsére a hold éj­jel a temető felett rá se ránt az olajsej­kekre, nem kér senkiitől petróleumot. Hold az még van. Amíg az üzem füstje be nem fátyolozza. De szerencsére az üzem szünetel... látszik tehát a hold .. . Tulajdonképpen csak a templomot sze­retem, a könyvtárat, a színházat, meg az ágyat. S főleg, ha mindez ott van egy nagy-nagy buja kertben. (Hirtelen) Teg­napelőtt voltam a Kispipában. NUSI Az mi? POPRÁDI Vandálok! Vandálok! Népek radírja ... Korcsmáké ..., templomo­ké ..., tujafáké... Hogy mi a Kispipa? Persze, a nemzedékek korcsmái... Ezt maga nem érti: de azt már igen, hogy Hamlet kvázi fellázítja az ötszáz sírásót. Hamlet szinte vádat emel a halál ellen. S amikor a király vagyis én a nejemmel elmegyünk sorfaluk között, az ötszáz sír­ásó szerszámait vállára véve komoran követ. Mi járhat a király fejében? En­gem temetni jöttek? A lélegzet eláll! (Tovább csapong.) Igen, ezt már a ma­guk nemzedéke is érteni fogja... a Kispipa, Nusivirág, egyébként egy híres kiskorcsma volt az én időmben. Micsoda hülyeség: az én időmben. Tán birtokunk az idő? (Gúny) Ha úgy tetszik: ez is az én időm. Ügy mondják legalábbis... Elmentem valamelyik nap, és nem volt Kispipa. Háromcsőrű kacsa se. A Negy­vennyolcashoz se volt... Az meg pláne! Mert az a szám beszédes. Maholnap sor­számokkal látják el őket. Egyes számú korcsma, kettes számú. Vagy valami op­timista nevet kapnak. Hasadó hajnal, miegymás. De hasadó hajnalig már nem maradhatsz a Hasadó hajnalban. Este 777

Next

/
Oldalképek
Tartalom