Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
tízkor kirúgnak, vagy hamarabb. A nevek nem következetesek önmagukhoz. Láttam már Szőke nevűt és hollófekete haja volt. Hát nem? Vagy ott volt a Kilenc tetű ... NUSI Kilenc tetű? POPRÁDI A fecske, a gólya tavasszal visszatér. Régi fészkét keresi, de azt már leverte az új lakó: a tél. A jegcsapok. Ha nincs kiskorcsmám nincs otthonom, Nusivirág. A Kilenc tetű is az volt. (Hirtelen.) Apropos, Léna hol van? NUSI (kissé mereven) Megmondtam: az igazgatónő «még .nem jött be. POPRÁDI Ott fent van? (A főnöknél.) NUSI (zárkózott lesz) Honnan tudjam? (Kis csend.) POPRÁDI Fönt a színen tragédiát játszunk, és lent életünk sötét bohózat, gyászbohózat! Nem éhes, Nusika? NUSI Miért lennék éhes? (Mint fent.) POPRÁDI Az éhség olyan, mint... (legyint) olyan éhes vagyok, hogy nincs erőm az éhségre hasonlatot találni... NUSI Kérem, Lehus engem ne provokáljon. POPRÁDI Azzal, hogy éhes vagyok? Hogy már előre «megettem a jövőheti vaj«3|mat? NUSI Azzal. POPRÁDI Hát akkor .nem vagyak éhes! (Körbe kiabál.) Nem vagyok éhes! Van pénzem! Nem vagyok éhes! Van pénzem! Van itt lehallgató? NUSI (halálra ijedve) Lehus az isten sze .. . kérem, ne, ne ... POPRÁDI Vigyázzon, a tiltakozás fetajz. NUSI Ne bolondozzék ilyesmikkel. POPRÁDI Éhes és lojális. (Megállapít.) Igaz a hír? NUSI Nem igaz. Miféle hír? POPRÁDI Nem hagyom magam kikérdezni. Igaz vagy nem igaz? NUSI Fogalmam sincs, miről beszél. POPRÁDI Csak imost értem, «miért vette fel magát Magdaléna. A maga titok-űrtartalma: maximum. Titokbírása: maximum. Egyszerűen nem lehet megtudni, mi a titka? S ha nincs titka, akkor az a titok, miért nincs? Hogy liehet az? NUSI Könnyen beszél maga! POPRÁDI Úgy érti, hogy a lányom férjhez ment ahhoz a .. . félig-meddig fejeshez? (Felfelé int.) NUSI Látja, akkor nem is éhezhet. POPRÁDI Hogy én tőlük segítséget? 778 Átkozottul büszke vénlegény lettem én már, Nusiikám. Emlékezik még arra a néhány éjszakára? NUSI Lehus, kérem... (Körülnéz.) POPRÁDI Magdaléna nem tud róla. Senki. Csak miaga és én. NUSI Felejtse el, Lehus. POPRÁDI Nem tudom. Tudja, milyen teste van magának ? Mint egy ... mint egy . . . NUSI Lehus! POPRÁDI Minden öregkori hasonlatom befejezetlen marad . . . Kár értük . . . (Más hang) Maga volt az utolsó fiatal nő életemben, Nusi. No, ezután leteszed a lantot, öregfiú, mondtam magamnak. Valamiféle szégyenérzet, érti. .. Egy ilyen ifjú, szép nő és én hatvan táján . .. (Sírhatnék) NUSI Mondtam, hogy részeg voltam . . . (Nem veszi észre) POPRÁDI Premier volt, nagy premier! Reszkettünk . .. Látja, milyen távolról, milyen körülményesen kezdem a dolgokat. Az öreg vadász lassan cserkészi be az ifjú vadakat. . . NUSI Azóta egy kortyot se iszom. Elgyengít. És «én úgy szégyellem . . . Nem, nem iszom .. . POPRÁDI Mondtám már, hogy ez nem igaz! De én legalább annyira őrzöm a titkot, mint maga ezt a frisset, amiről faggattam. (Kis szünet.) Mi a helyzet? Igaz a hír? NUSI Hiába zsarol. POPRÁDI Ha nem, hát nem. Úgyis megtudom. (Kopogtatnak) Ez Léna lesz! NUSI Tessék! (Belép Szikszay) SZIKSZAY Szia. Kézcsók, Nusi. (Bizalmasan) Mikor rúgunk be megint? POPRÁDI (hallotta) Rendező vénasszony úr, mi járatban? (Nusi hálásan néz rá) SZIKSZAY Nusika, igaz ez a dolog? NUSI Szikszaykám,, miféle dolog? (Kopogtatnak) NUSI Tessék. (Belép Márton}alvi, hóna alatt sakkfelszerelés. Az asztalra teszi.) MÁRTONFALVI Egy színházban minden lehetséges! Ti itt? (Mintegy mellékesen) Nusi, kaptam egy üveg skót whiskyt kiváló külföldi ba«rátomtól... POPRÁDI Kuss, Józsi, «kuss! (Nusi hálásan pislog) (Kopogtatnak)
