Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
ELSŐ RÉSZ Idő: reggel kilenc óra. A Dél-keleti Színház igazgatói irodája a földszinten. A falakon színészek portréi, íróké, rendezőké, jelenetek, színpadképek. Egy politikusé (tetszőleges). Egyébként igen szegényes minden. Két szekrény. A gépíróasztal a nagy igazgatói asztalhoz szinte odatapasztva — oldalt — áll. Öcska írógép. Telefon. A falon olcsó szabványára: jár. Hangosbemondó. Szemben nagyon széles, metszett üvegű ajtó, amit ha kitárnak, folyosóra s egy vaspántos, színpadra nyíló ajtót látni. A színpadi ki- és bejáratok ugyanis, akár az öltözők, a folyosóról nyílnak. Oldalt, jobbra, alacsony ablak, rajta át az udvarra lehet — szinte — lépni. A szobában — balra — ajtó a mosdóba, zuhanyozóba, mely egyben vécé is. Csukva. Innen halljuk Nusi danolászását. NUSI Szép város pám-pám-pám! Én ott lakom a Szamosnál, A szőke haboknál, Angyalkám, gyere már! (Cseng a telefon, hosszan, türelmetlenül. Kezét törölve kiszalad Nusi.) Dél-Keleti Színház! Halló, te viaigy az, Léna? (Kis szünet) Hogy érdeklődtek-e? Miről? (Befogja a kagylót.) Jaj istenem! (Leveszi kezét) Hát imát mondhattam volna, ha ón sem tudom ... Még nem jött senki ... Kilenc óra... . bemutató napján mindenki alszik... (Befogja) Teremtő isten! (Leveszi) Hát persze, hogy hallgatok... Értettem. (Kis szünet.) Szervusz. (Leteszi.) Jézusom. (Pánikos, „légszomjas”. A falhoz lép. A politikus képét leveszi; a szekrénybe rakja. Kopogtatás, máris belép Poprádi. Magabiztos, régivágású gavallérnak látszik. Zsebéből újság kukucskál ki) POPRÁDI Nusivi-rág! Micsoda jubileumi előadás lesz!... Csak éppen sehol egy plakát! Léna? NUSI (zárkózott) Az igazgatónő még nem jött be. POPRÁDI Hamlet — örök szerep! (Futó csók.) Hányszor is játszottam? Azt hiszem, háromszor ... Ez a Kolompár Gey- za huszonnyolc éves, én harmincéves koromban játszattam először ... De még negyvenévesen is el tudtalm adni magam benne... 175 éves a színház! A mi csókunk is jubilál... Azóta futsz előlem, elkerülsz... (Még egy futó csók, Nusi most elkapja arcát.) NUSI Hagyjuk ezt, Lehus! POPRÁDI Miért hagynám?! Az is ősbemutató volt, országos, sőt világbemutató ... a imi premierünk egy évvel ezelőtt! NUSI Részeg voltam. (Gépelni kezd, ideges. Poprádi lefogja a kezét.) POPRÁDI De kijózanodott, s másnap folytattuk ... (Előveszi az újságot. Leül. Sértett.) NUSI Azóta egy kortyot se iszom. POPRÁDI Ez nem igaz! Lénia hol van? (ŰjSágjába néz.) NUSI Mondtam, hogy nem tudom. (Gépel, de akadozva. Poprádi felugrik, kezét lefogja.) POPRÁDI Szikszay rendező koncepciója nem akármilyen... Hamlet — ötszáz sírásóval! ötszáz szál rózsával és ötszáz szál cigánnyal is játszottam már a Hamletet, de ötszáz sírásóval még soha! ör- vendek, hogy Szikszay nem ödipusz 'kollégára teszi a hangsúlyt. . . Meglesz a hatás! NUSI (már iratokat rendez) Meg. (Végig dolgozik, vagy azt a látszatot kelti.) POPRÁDI Mi van magával? NUSI Semmi. POPRÁDI A színház vezető színészét. Poprádi Lehel művészurat nem lehet az orránál fogva vezetni, kedvesem. (Gyöngéden.) No, mi van? Tulajdonképpen tavasz volna... Ha engednék. Ügy értem a világtényezők. (Gúnyorosan, mint aki idéz valakit.) NUSI Maga csak beszél, mintha mindig páholyból... POPRÁDI (elengedi) Mikor majd a füst végképp eloszlik ... s a köd ... a zöld megkapja a koronát. NUSI Ez Imiiből van? POPRÁDI Lelkemből. (Más hang.) Van egy-egy virág, direkt megelőzi saját korát, mint a lángelmék szokták. Hamarabb kibújik. Meg is bánja, szegénykém. A másik meg lusta, késik. Nem kilenc- hónapra sarjad. A sétatér tegnap gyönyörű volt. A kérdés azonban kérdés: nekem gyönyörű-e? A Mihály-templom csodálatos. De kinek? Ki terpeszkedik 776
