Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
sekánon érvényesült. A függőleges tengelyen a mennyei hierarchia és földi tükörképe a Laudes Regiae iaszmeiségéban fogamt. Vegyük szemügyre máhmost azokat az egyházi ünnepeket és uralkodói szertartásokat, amelyeken a litániának és a laudesnefc szerepük volt. A litániát a tavaszi, nagyböjti könyörgő napokon kívül a lehető legünnepályesebb, nagyjelentőségű alkalmakkor énekelték. Templomszenteléskor, keresztvízszemteléskor, nagyszombaton és az ember földi pályafutásba befejezésekor, a Commendatio animae-ben, a haldoklók mellett. Továbbá püspök- és papszenteléskor, királykoronázáskor. Az utóbbiiáknál akkor, almikor a szentelendő — felkenendő — letéve palástját, megalázkodik: kezét keresztalatoban széttárva fekszik a templom padlóján. A laudeseket a királykoronázásokon és különösen az uralkodó személyes jellegű évfordulóin: ki- ronázási és születésnlapi jubileumain énekelték. Ezeket a szertartásokat egyaránt jellemzi a hálaadás és könyörgés. Hálaadás Isten kegyelméért, könyörgés a szentek közbenjárásáért és segítségükért. A miseruha programjának egésze sem jelenthet mást. Figyeljünk feli rá: azok a liturgiák, amelyekhez a Mindenszentek Litániája és a laudes hozzátartoznak, István életének igen jelentős, marladandó nyomot hagyó» eseményeivel állnak kapcsolatban: királlyá kenéséhez a litánia, születésnapi és koronázási évfordulóinak ünnepléséhez a laudes kapcsolódik. Mindezek jelentőségét fokozza, hogy az első magyar koronázásról v|an szó, egy újonnan kereszténnyé lett uralkodó és népe esetében. Aligha tekinthetünk el a deészisz-csoport jelentőségétől. A Krisztust közrefogó Mária és Keresztelő János ikonográfiái egységként jelennek meg a miseruhán. Jelentőségük mégis, ezen túlmutatva, személyükben külön-fcülöm is kifejeződik. Mária assumptio-típusa a fehérvári bazilikára utal. Keresztelő János pedig csupáncsak a képtípus teljessé válása, megvalósítása miatt — mondhatnánk szükségből — került-e Krisztus baljára? Ismerve szerte Európában a Keresztelőnek emelt baptisteriulmokat, a Mária—János patrooiniumú kettős templomokat vagy az arianizmusról az orthodoxiára áttért langobárd királyi família Mária—János tiszteletére szentelt egyházait, aligha. János megjelenítése jól megfér az ország friss krisztianizálásával, amely akikor még ugyancsak „hivatalos” jellegű. Nemcsak a nép, hanem a királyi rokonság egy része is pogány maradt. Szükség volt tehát a Keresztelő segítségét kérni és várni. A XI. sz.-ra ikonográfiái típussá merevedett deészisz-osoport a miseruhán új és aktualizált tartalmat kapott. A kazula tervezője tudva mindezek teológiai jelentését, állította össze a képeket. Elgondolása tökéletes rendben valósult meg. A tartalom és a forma egysége ezesetben nem elcsépelt szólam. A mai embernek bonyolultnak, vagy akár idegennek tűnő tartalom a Karaikig korra, illetve az Ottók idejére kialakuló szertartások és uralkodókultusz eszmeiségének csodálatos egységbe hozott képi megjelenítése. A miseruha létrejöttének okát kutatva felmerül: szükséges-e egyáltalán meghatározott eseményt keresni az ajándékozás háttereként? Uralkodói ajándék a templomnak, legyen az egyházi felszerelés vagy földbirtok, ezidőtájt szinte semmitmondó, annyira megszokott. Különösen István és Gizella esetében, hiszen nem egy általuk ajándékozott tárgyról van tudomásunk. Ha István eüöljárt a jó példával, azt saját törvényeinek szellemében tette: a templomok felszereléséről, különösen a sajátjáról bőségesen gondoskodott. A kazula esetében mégsem hihető az egyszerű ajándékozás. A fennmaradt korabeli miseruháikkal, liturgikus ruhadarabokkal vagy a németrómai császárok díszes köpenyeivel összehasonlítva Szent István kazulája közülük messze kiamtslkedik nagyformátumú képegyüttese miatt, amelynek a részleteit és egészét tartalmilag, formailag és a szimbólumértéikéit tekintve is a legalaposabban megtervezték. Kiemelkedik kitűnő mesterségbeli tudással készült, nagy munkaigényű kivitelezésével. Végül a miseruhát az uralkodópár 1031-ben a még fel sem szentelt templomuknak adta, ahol misét tartani még nem is lehetett. Joggal kereshetjük az ,ado|mányozás okát és a keresztény hitből fakadó indítékait. A miseruhával foglalkozók szinte egyöntetűen a 1030-as német háborúval indokolták a keletkezését. Hálaadás a győzelemért valóban olyan esemény, amellyel a program — különösein előzetes fogadalom esetében — összeegyeztethető. Györffy 747
